Lesz, lesz, lesz, csak azért is lesz, Donald Trump másodszor is elnök lesz! Ráadásul Trump karácsonyi ajándék lesz Amerika és Európa nemzetben gondolkodó középosztálybeli polgárai számára. Trump decemberben megkapja az elektori kollégium szavazatainak elsöprő többségét, így már biztosra vehető, hogy ő lesz az Egyesült Államok 47. elnöke. Annak ellenére így lesz ez, hogy Joe Biden és Kamala Harris az általuk irányított progresszív hatalmi gépezettel a modern demokráciák történetében mind ez idáig példátlan módon a büntetőjog eszközeivel is megpróbálták megakadályozni a korábbi elnököt abban, hogy választójogával élve részt vehessen a demokratikus versenyben. Azonban az Egyesült Államok polgárai világos és megkérdőjelezhetetlen döntést hoztak, ami nem más, mint a népfelség elvének diadala.
Ahhoz, hogy megértsük Trump elsöprő győzelmének Amerika határain túlmutató jelentőségét, a 2016-os választások időszakában a The Claremont Review of Books című kiadványban, a konzervatív Claremont Institute lapjában megjelent, „A 93-as járat választása” című cikket kell elővenni. Szerzője nem más, mint Michael Anton konzervatív publicista, aki korábban George Bush csapatában is dolgozott. A 93-as járat neve 2001. szeptember 11-én vált közismertté. Ez volt a negyedik repülőgép, amit a terroristák elfoglaltak, de az utasok szembeszálltak a gépeltérítőkkel, végül a járat Pennsylvania állam területén lezuhant. A cikk szerint a 2016-os amerikai választások a 93-as járat sorsára emlékeztettek. Most, 2024-ben ugyanez a helyzet, mint ami 2016-ban volt. Vagy elfoglalod a vezetőkabint, vagy meghalsz. Lényegében az írás arról szól, hogy Amerika a 93-as járat, és éppen egy épület felé száguld. Ezért az egyetlen helyes dolog berohanni a pilótafülkébe, ami annak a megfelelője, hogy Trumpot megválasztják. Ez az egyetlen esély, veszteni való nincs, hiszen ha nem sikerül, a gép úgyis le fog zuhanni. Trump esetében viszont sikerült most is a pilótafülkét elfoglalni, és a zuhanás elmarad. Anton cikke sok vitát váltott ki akkor a konzervatívok között is, mégis a legjobb magyarázat ma is Trump politikájára. Trump szerint most is le kell térítenie Amerikát egy végzetes pályáról, át kell formálnia a hazai gazdaságpolitikát és a nemzetközi kapcsolatok rendszerét.
Trump történetéből viszont nekünk, magyaroknak meg kell tanulnunk, hogy a jó gazdaságpolitika, a növekedés, a munkanélküliség csökkentése, a külpolitikai sikeresség önmagában már nem elég. A vadliberális destrukciót az utcákon, a médiában, a kultúrában, a tudományban, az oktatásban, vagyis mindenütt le kell győzni ahhoz, hogy a normalitás megvédhető legyen a kóros devianciával szemben. Ugyanis a hazai ellenzék, akárcsak Amerikában, félelemmel és gyűlölettel hergelte, hergeli a félrevezetett ellenzéki választókat. Intoleráns, gondolatrendőrt játszó törpepártok politikai pankrátorai, mohó, gátlástalan, semmirekellő és jóléti sovinizmussal házaló, kenetteljes szélhámosok szabadultak rá a kormányt támogató békés többségre. A Soros-féle propagandagépezet legyártotta a fiatal hazai ellenzék beszédében igénytelen, szegényes szókinccsel rendelkező, néhány vulgáris kifejezéssel bármilyen problémát megoldó, agresszív, politikai akcióhős prototípusát, mint például Pankotai Lili vagy Magyar Péter. Az újhullámos ellenzéki szavazóra néz és magára ismer: ő is két elkerekített trágár mondattal oldja meg a napi problémáit, ő is rendkívül szerény nyelvi igényességgel fogalmaz, és az ő világképe is jól modellezhető a Trónok harca című sorozat egy-egy akciófigurájával, mondjuk Havas Jonnal vagy Ned Starkkal.
Az amerikai liberális elit a keblükre ölelt celebekkel és a brüsszeli vezetők egyaránt tragédiáról beszélnek. Valószínűleg mára már nyilvánvalóvá vált számukra, hogy eljött a régi rend vége, és a hatalmuknak bealkonyult. Olyan földrengésszerű változás történt az amerikai elnökválasztás eredményének köszönhetően, amelyhez hasonló kisebb viszonylatban 2010-ben hazánkban volt tapasztalható. A tengerentúli és az uniós liberális elit nem tudja ésszel felfogni, nem tudja agyilag feldolgozni, hogy a polgárok egy másik Amerikát, illetve egy másik uniót merészelnek építeni, mint amit eddig ők tákoltak össze. A nagy kérdés csupán az, hogy ami New Yorkból vagy Brüsszelből tragédiának látszik, az hogyan fest az érintetteknek, magának a népnek, de legalábbis a többségnek a szemszögéből. Ugyanis az amerikai eredmények egyszerre tükrözik az elemi erejű, elitváltó hangulatot és a Joe Biden–Kamala Harris-adminisztrációval szembeni mélységes kiábrándultságot. Ugyanez az elitváltó hangulat és csalódottság tapasztalható az unió nyugati felében is, hiszen a közelmúltban lezajlott választások eredményei is erről szólnak. Nyugaton a korábbi évtizedekben kialakult egy status quo, és ennek ideológiai alapvetését a balliberálisok közül szinte mindenki kőbe vésett parancsolatnak gondolta. Olyan téves feltevéseken alapult, mint hogy a demokrácia csakis liberális lehet, Oroszország pedig az örök ellenség, a nemzetközi szervezeteknek mindig igazuk van a nemzetekkel szemben, a szabadpiac fölötte áll a mindenkori államnak, a politikusokat az ideológiának kell vezérelnie a népakarat helyett, mert az emberek úgysem értik meg az ő magasztos, népboldogító gondolataikat.
Most az történik, hogy ennek a liberális szellemi elefántcsonttoronynak a sarokkövei kifordultak a helyükből, a rendíthetetlennek tűnő oszlopok megroggyantak és inognak, alig tartják már az építményt. Akiket maga alá temet majd, azok számára Trump veszélyes figura. Most Trump Amerikában és a közelmúltban a protestpártok az unióban megszólították az elkeseredetteket, a kilátástalan helyzetben lévőket, azokat, akikben óriási feszültség és félelem gyűlt fel az elmúlt évek során. Azokat, akik attól rettegnek a kisvárosokban és vidéken, hogy amit látnak a tévében a nagyvárosi elit által uralt metropoliszokban – a zavargások, a terror, a drogbandák, a keresztényellenes diszkrimináció, az ellenőrizetlen illegális bevándorlók által keltett erőszak és káosz –, az mind az ő jövőjük. Eközben a hitelességi deficittel küszködő liberális elit a legfontosabb időszerű kérdésnek azt tekinti, hogy használhatják-e a férfiak a női vécét, vagy két összeházasodott férfi örökbe fogadhat-e egy gyereket, vagy hányféle nemi kategória, nemi identitás létezik.
Trump győzelme forradalmi jelentőségű és túlmutat Amerika határain, a liberális diktatúra korszakának végét vetíti előre nemcsak hazájában, hanem az unióban is. Nagyot tévedtek azok, akik az európai és tengerentúli, valamint a hazai liberális média szándékos hazugságai és súlyos tévedései alapján ítélték meg Trumpot, akik valamiféle bohócnak, bunkónak és ütődött alaknak próbálták beállítani. Ennek a hamis képnek a cáfolatára elég, ha csak Richard Nixon és Gerald Ford elnökök korábbi külügyminiszterének, Henry Kissingernek az amerikai CBS csatorna vasárnaponként sugárzott Face the Nation című műsorában Donald Trumpról elhangzott véleményére és értékelésére figyelünk. Kissinger már 2016-ban kijelentette, hogy a megválasztott elnökben megvan a lehetőség arra, hogy tekintélyes vezető legyen. Arról is beszélt, hogy Trump egy olyan jelenség, amilyennel eddig még nem találkoztak a nemzetközi politika szereplői, ezért sokkoló számukra a megválasztása. A tekintélyes diplomata kifejtette: Trump egy olyan új elnök, aki azokat a lényeges kérdéseket veti fel, amelyeket a korábbi vezetők nem mertek.
Az emberiség történetének értékszempontból döntő fordulópontjai azok a meglehetősen ritka események, amikor a dolgok rendjében globális összeomlás következik be, és ez vallási-szellemi megújuláshoz vezet. Ilyen eseménynek tekinthető a kereszténység megjelenése, majd a Római Birodalom összeomlása és az iszlám megjelenése. A középkor alkonyán a reneszánsz és a protestantizmus lépett színre. Végül a hagyományos európai társadalmi rend felbomlásának két szakasza a felvilágosodást, majd a szocializmus előretörését hozta. A jelek pedig arra mutatnak, hogy jelen korunk is az emberiség történetének értékszempontjából döntő fordulópontként azonosítható, amikor is a globalista liberális diktatúra hanyatlása, továbbá elitválság és demokráciaválság zajlik, és szükségszerűen szellemi megújulásra vár a világ. Amerikában és globális szinten is jelenleg csak Trump képes arra, hogy új szemléletet hozzon a legfontosabb kérdésekben, mint a kereskedelem, a háború vagy az illegális migráció. Jelenleg csak ő képes, ahogyan itthon Orbán, paradigmákat újragondoló válaszokat adni. Ő az új idők új realitása.
A szerző jogász
