Mit gondolnak, ki volt a legelső magyar politikus, aki az amerikai elnökválasztás kapcsán megszólalt? Megelőzve minden hivatalosságot, államfőt, miniszterelnököt, külügyért. Nem fogják elhinni, Gyurcsány Ferencé volt az első szó. Nagyjából egyidőben azzal, amikor az egyik közvélemény-kutató éppen kijött a legfrissebb méréssel, amely szerint Gyurcsány Ferenc pártja, a Demokratikus Koalíció támogatottsága felülről súrolta a három, azaz a háromszázalékos támogatottságot. Kicsit olyan volt ez, mint amikor a hatvanas évek végén a békéscsabai Valentyina Tyereskova Szocialista Brigád hadat üzent az Egyesült Államoknak a vietnámi inváziója kapcsán.
A világsajtó, nagyjából ennyire is vette komolyan a mi Fletónk helyzetértékelését, amelyben azt találta mondani, hogy „az Egyesült Államok ezzel az elnökkel, ezzel a magatartással nem jobb, hanem pocsékabb világot fog csinálni”. Köszönjük Ferenc az eligazítást, s a megmondást is, tudniillik, hogy Trump rombolja majd a „közös intellektust”, a közmorált, s emberek sokaságát fogja elbutítani, hogy csak „faék egyszerűségű” módon gondolkodjanak. Donald vagy az amerikai diplomácia válaszol majd, ha szükségét érzi, de gyanítom, nem fogja.
Mert hát Gyurcsány az az ember a politikában, a magyarban és az amerikaiban is, aki szóra sem érdemes. Gyurcsányt a történelem már akkor leírta, amikor Zalán futását tartotta az Egyesült Államokban, hogy egy tönkretett ország miniszterelnökeként a Nemzetközi Valuta Alaptól kérjen az államcsődtől mentesítő segélyt, s akkor is, amikor akkori
pártjának, az MSZP-nek a nemzetközi nagytőke megüzente, hogy vegye a kalapját. Egykori párttársa éppen a lapunknak adott interjúban úgy fogalmazott, hogy Gyurcsány azt az üzenetet kapta a pénzvilágtól, hogy takarodjon!
Ez az ember próbálja most az észt osztani a magyarnak Amerikáról, a nagyvilágról, a jövőről, amikor már tizenöt évvel ezelőtt végképp és örökre távoznia kellett volna a közéletből. De ő itt maradt az ország, s leginkább az ellenzék nyakán, s csinált a jelenlegi kormánypártoknak négy kétharmadot. Gyurcsány legújabb műve a Magyar Péter-jelenségként
írható le, amely Fletó nélkül nem jöhetett volna létre. A bukott, a társadalom legszélesebb rétegeiben megvetett, a leginkább közutálatnak örvendő Gyurcsány Ferenc ugyanis annyit áskálódott, bomlasztott az ellenzék világában, hol az összefogás ellen lázadva és Botka Lászlót kitúrva a miniszterelnök-jelölti székből, hol pedig az összefogást meghirdetve, s Márki-Zay Péter helyzetét ellehetetlenítve, mígnem a választók beleuntak, s Gyurcsánynak is takarodót fújtak a júniusi
európai parlamenti és a vele azonos időpontban tartott önkormányzati választáson.
Gyurcsányról és társairól azonban minden lepereg. A magyar közélet legantidemokratikusabb pártjának kommunikációs vezetője, Kálmán Olga egykori „sztárriporter” azt találta mondani egy baloldali tévében, hogy a DK „pillanatnyilag a Fidesz egyetlen ellenzéke”, csak az ellenzéki sajtó rosszul bánt velük. Még a nagyszerű árnyékkormányuk üléseiről sem
számoltak be, bezzeg a kormánypárti sajtó ott volt, s olyan pletykákról kérdezték inkább őket, amelyeket maguk generáltak, terjesztettek, és ezt írták meg és vették át a többiek.
Ez már úgy nagyjában-egészében az elmebaj esete, Ferivel, Klárával, Olgával, Zuschlag szobatársával, A. Gergővel, a karácsonyig bizonyosan előzetesben csücsülő K. László óbudai polgármesterrel, Feri régi MSZP-s bizalmasait, az óbudai, szintén előzetesben lévő Cz. Gergőt, a már vádlott zuglói polgármestert, H. Csabát és a szintúgy vádlott M. Zsoltot nem is említve.
Lehet itt Gyurcsányozni, Kálmán Olgát is szidni, de ne bántsátok a DK közösségét – kérte Olga a Klikk Tv-ben, mert azt nem engedik. Helyes, dicséretes. Valaki azt is elmagyarázhatná a kommunikációs vezetőnek: hallotta-e, ismeri-e azt a politikában sokat emlegetett kifejezést, hogy hitelesség?
Na, az Gyurcsány és a DK esetében nincs.
A szerző újságíró
