2024. november 16. szombat. 12:11
Nagy visszhangot váltott ki, hogy a magyar miniszterelnök az amerikai elnökválasztás előtt hangot adott abbeli véleményének, hogy minden bizonnyal Donald Trump lesz a befutó, s vele a béke kap hangsúlyt. Bekövetkezett a jóslat! A választást követő 48 órában az Európai Unió informális budapesti csúcstalálkozóján a jelenlévő állam- és kormányfők hangulatát meglehetősen befolyásolta Trump győzelmének a híre. Írhatom azt, hogy a csúcs időbeli megszervezése – közvetlenül az amerikai elnökválasztások után – fenomenális kockázat volt – de bejött! Töprengjünk el egy jegyzet erejéig azon, hogy általában milyen hatással van életünk hétköznapjaira a kockázat.
Olvastam valahol, és teljesen egyetértek azzal, hogy lehet kockázat és izgalom nélkül is élni – csak minek? Tulajdonképpen az élet maga is merész „vállalkozás”, amit nem kértünk, de kaptunk; és elképzelhetetlen kockázatok nélkül. Minden perce ismeretlen veszélyeket és lehetőségeket rejt, amiket képtelenség előre látni. Ezért olyan nehéz egyensúlyozni a lehetséges és a lehetetlen között. „Aki soha nem kockáztat, annak nincs mit remélnie” – vélte Friedrich Schiller német költő. Állítólag mindenkinek van egy „kockázat-izma”, amit csak úgy óvhat meg az elcsökevényesedéstől, ha gyakran próbára teszi. Ha nincs bátorságunk a hullámok közé vetni magunkat, sohasem tanulunk meg a buzgárok között úszni. „Az egyik legnagyobb veszély az életben, ha túl elővigyázatos lesz az ember” – állította Alfred Adler osztrák pszichológus. Ha túl sok biztonságot igénylünk, nem számíthatunk sok jóra. Ezért aztán meg kell tanulnunk a félelemmel farkasszemet nézni. Csak az ostobák nem félnek semmitől. Valahányszor szembe nézünk a félelemmel, erősebbé, bátrabbá, magabiztosabbá válunk. A legnagyobb rizikót az jelenti, ha egy szakadékot több részletben akarunk átugrani. Igazat kell adhatunk Arnold Bennett 20. századi angol írónak, aki kijelentette: „A kockázat az élet esszenciája; a teljes biztonság egyenlő a halállal.” Vannak olyan pillanatok, amikor igenis kötelező kockáztatni.
Próbálkozzunk inkább a sikerrel és vállaljuk, hogy kudarcot vallunk. Különben a veszély, a kockázat a haladás előfeltétele. Igen, a kockázatvállalásban benne van a kudarc veszélye. Csak akik mernek nagyot bukni, azok képesek nagyfokú teljesítményt elérni. Nem lehet ugyanis úszni is, meg száraznak is maradni egyszerre. Az előrejutás nem lehet fontosabb, mint a teljesítmény, és a bizonytalan dolgok elkerülése nem lehet fontosabb, mint a célszerű kockázatok.
A bizonytalanság és a veszély elszakíthatatlan része a változásnak, a fejlődésnek, vagyis az értelmes és tartalmas életnek. Minden új először ijesztő. Egy-egy kockázat, amit vállalunk, olyan, mint a befektetés. Adjunk lehetőséget a merész dolgoknak! Lehetetlen megnyerni egy versenyt, ha nincs bátorságunk odaállni a rajtvonalra; lehetetlen győzni, ha nincs bátorságunk küzdeni és harcolni. Nincs jutalom munka nélkül, nincs győzelem erőfeszítés nélkül.
Minden tulajdonságunk közül a kockázatvállalás az egyik legfontosabb – ha nem a legfontosabb – ahhoz, hogy jobban bízzunk önmagunkban. Hogy mennyire hiszünk valamiben, azt csak azzal mérhetjük le, hogy mit vagyunk hajlandók kockáztatni érte. A szabadság például sosincs ingyen. Kockázattal jár, mert a saját bőrünket visszük a vásárra. Amíg nem vállalunk kockázatot, nem derül ki, hogy milyen fából faragtak bennünket. Hamvas Béla író, filozófus, esztéta szerint: „Szabadnak lenni. Nem alkalmazkodni. Elhatározni. Nem a megszokás. A váratlan. A kaland. A veszély. A kockázat. A bátorság…” Ezekben a szavakban minden benne van, ami az élet éléséhez szükséges. Ne ódzkodjunk Henry Kissingernek, az Egyesült államok egykori diplomatájának a tanácsától sem: „Egy kis bizonytalanság mindenkinek jót tesz.”
A szerző újságíró
