– Második éve tart az orosz–ukrán háború, és még mindig nem látszik a vége, pedig elesett Bahmut, volt egy ukrán ellentámadás… Közben Nigerben katonai puccs volt, a Wagner-csoportot lefegyverezték, a Hamász brutális csapást mért Izraelre, amely válaszul beküldte a hadseregét Gázába – és még sorolhatnánk, mi minden történt az idén. Ön mit emelne ki a 2023-as év eseményei sorából?
– Azt, hogy az év folyamán többször fenyegettek atomháborúval, de erre hál’ istennek nem került sor. Tehát, az emberiség elkerülte a saját kipusztítását. A második megjegyzésem az, hogy egyre több háború van, az állandó háborúk száma idén elérte a harmincat. Egyre több olyan térség van, ahol a nemzetközi erőviszonyokban lényeges átcsoportosulás vagy változás volt. Peking befolyása növekszik, miközben az Egyesült Államok meghirdette, hogy a két fő ellensége: első helyen a Kínai Népköztársaság, a második helyen Oroszország. De közvetlenül ezelőtt voltak olyan amerikai tapogatózások, amelyek arra irányultak, hogy kiderítsék, lehetséges lenne-e egy USA–Európa–Oroszország szövetség Kínával szemben.
A válasz az, hogy nem. A kelet-nyugati szembenállásra októberben következett be a közel-keleti háború, amelyet rendkívül nehéz Gázán belül tartani. Annyit azért sikerült elérni, hogy megegyeztek a Vörös-tengeri szabad hajózás biztosításában. Ez nagyon fontos, mert az a Szuezi-csatorna bejárata, és a csatornán keresztül bonyolódik le a világkereskedelem 12 százaléka, ami egy őrületesen nagy szám. Viszont a háború eszkalálódása, az, ha Izrael szembe kerül Iránnal, beláthatatlan következményekkel járhat.
Mindeközben az Európai Unió teret vesztett, a befolyása csökken, és Ukrajna támogatása is egyre inkább ráhárul, mivel az amerikai kongresszus nem akarja tovább finanszírozni a háborút. Ukrajnának azonban sokkal több pénzre van szüksége annál, amennyit az Európai Unió adni tud.
– Ha a nagypolitikát nézzük: döntés született a BRICS bővítéséről, volt egy NATO-csúcs Vilniusban, az Európai Unió pedig úgy döntött, megkezdi a csatlakozási tárgyalásokat Ukrajnával. Ezeknek milyen jelentőséget tulajdonít?
– A BRICS új tagjai azt remélik, hogy csoda történik, de a csoda viszonylag ritka a történelemben. A szervezetben továbbra is a kínai–orosz–indiai háromszög a meghatározó. S Kína ugyan a fő ellenségének az USA-t tekinti, de ott van utána India is. Ez tehát korlátokat szab a BRICS lehetőségeinek.
Ami a NATO-t illeti, a vilniusi csúcson semmi lényeges nem történt. Brüsszel azonban keresztülvitte, hogy el kell kezdeni az uniós csatlakozási tárgyalásokat Ukrajnával. De ez azt jelenti, hogy egy háborúban álló országgal tárgyalunk. Ukrajnában ráadásul napirenden van Zelenszkij eltávolításának kérdése. Ez előbb-utóbb megtörténik, mivel szembekerült az ukrán vezérkarral, és a politikai ellenfelei is mozgolódnak, a lakosság pedig egyre elégedetlenebb. Jelenleg ott tartunk, hogy már nyíltan bírálják a nyugatiak, és pár hete, a háború kitörése óta először, kimondták: Ukrajna ezt a háborút nem nyerheti meg.
A világ tehát mozgásban van, nagy a bizonytalanság.
– Ha most belenéz a kristálygömbjébe, mit lát? Mi vár ránk jövőre? Véget érhet az ukrajnai háború? Eszkalálódik a gázai válság? Esetleg Kína kísérletet tesz Tajvan elfoglalására?
– A válasz az, hogy van egy pakli, és a pakliban minden benne van, az is, amit mond, és az ellenkezője is. Az orosz–ukrán háború egyetlen pillanat alatt véget érhet, ha a novemberi választásokon nyernek a republikánusok Amerikában. De, hogy nyernek-e, azt ma megmondani nem lehet.
A másik, hogy Izrael az USA stratégiai szövetségese, Washington mindent megtesz Izrael létének biztosításáért, de nem fogadja el a mai izraeli politikát. Folyamatosan bírálja Netanjahut, nem fogadja el, hogy a gázai térséget a háború után Izrael ellenőrizze, és általában a nyugati világ is azt mondja, hogy kétállami megoldás kell. Ezt viszont Izrael tárgyalási alapként sem fogadja el. Közben az izraeli koalíció egyes pártjai állandóan zsarolják Netanjahut, az őszi helyhatósági választás Izraelben elmaradt, januárra tették át.
Most úgy néz ki, hogy újabb egy hónapot fog csúszni. Izraelnek stratégiai döntést kellett hoznia. Ez nem könnyű, mert azt látjuk, hogy Izrael a történelmének minden háborúját megnyerte, és minden békéjét elveszítette.
Itt tartunk most. Rengeteg olyan térség van a világban a Száheltől kezdve, ahol háború van, vagy háború törhet ki bármelyik pillanatban. Ilyen Tajvan is, de az biztos, hogy bármi történik, az USA és Kína folyamatosan konzultálni fognak egymással, hogy a harmadik világháborút elkerüljék. Mindazonáltal a két fél közt folyamatosan nő a feszültség, és egyre viharosabb a viszonyuk.
Írta a Magyar Hírlap
