A politikában nincs légüres tér. Ha mégis kialakul valahol geostratégiai vákuum, azt nagyon gyorsan valamely, eddig háttérbe szorított mellékszereplő igyekszik betölteni. Ez történik most Európában, miután Olaf Scholz szociáldemokrata politikus globalista kormánya Berlinben megbukott, s a német kancellár körül elfogyott a levegő. Németországban február 23-án előre hozott parlamenti választások lesznek, amelynek kimenetele lehet, hogy teljes zűrzavart fog okozni, mert a hagyományos pártok nem lesznek képesek a megszokott „menetrend” szerint összefogni és többségi kormányt alakítani.
Nagy a valószínűsége, hogy a népszerűségi listán – a jobbközépnek mondott Kereszténydemokrata Unió mögött – a második legnagyobb párt, az élesen bevándorlás ellenes Alternatívát Németországnak(AfD) még jobban megerősödik.
Szinte biztos az is, hogy a politikai spektrum másik oldalán elhelyezkedő radikális baloldali Sahra Wagenknecht Szövetsége is bejut a törvényhozásba. A mostani koalíció két kisebb pártja, a szabaddemokraták és a Zöldek csúfos kudarcot fognak szenvedni.
A jelenleg még hatalmon lévő globalista pártok úgy akarják a helyzetet a maguk javára fordítani, hogy mindenféle ürüggyel betiltatják az AfD-t. Ha ez sikerül, akkor Németországban egy hatalmas demokráciadeficit keletkezik, amely valószínűleg jelentős népszerűtlenséget okoz a hagyományos pártoknak, tehát a terv visszájára sülhet el.
Arról már nem is beszélve, hogy a jövő évi német költségvetésben egy 17 milliárd eurós lyuk tátong, amelyet a kormány állítólag a munkavállalókra kivetendő, úgynevezett „ukrajnai szolidaritási adóval” akar betömni. Tehát Berlinben nem állnak jól a dolgok, és ha még most korai is lenne Németországot temetni, az biztos, hogy alaposan megtépázódott Európa legnagyobb gazdaságának vezető szerepe.
Giorgia Meloni megláthatta a lehetőséget, hogy átrendezze az európai erővonalakat, és az eddig másodhegedűs helyzetből az EU első vonalába kormányozza Olaszországot.
Persze az olasz miniszterelnöknek útban van még Franciaország, de Emmanuel Macron pozíciója is nagyon meggyengült nyáron, amikor az európai parlamenti és nemzeti választáson a politikai formációjának jelentős veszteségeket kellett elkönyvelnie.
Eddig az volt a bevett gyakorlat az EU-ban, hogy Párizs és Berlin minden ügyben előzetesen egyeztetett, majd annak eredményéről tájékoztatták a közösség harmadik legnagyobb gazdaságával rendelkező Olaszországot. Róma mindig is megalázónak tartotta ezt az eljárást, de nem tehetett sokat ellene.
Most úgy alakultak a körülmények, hogy a két „éllovasnak” számos problémával kell szembenéznie. Nem tudni, hogy Meloni miként próbálja majd hazáját jobb helyzetbe hozni, felzárkózik-e a két „nagyhoz”, vagy az egyiket „kilövi”, és egy új vezető párost alkot a másikkal.
Mindenesetre Meloni jó helyzetben van, mert pillanatnyilag nem kell olyan problémákkal küzdenie, mint Németországnak és Franciaországnak.
Jobboldali koalíciója biztos többséggel rendelkezik a törvényhozásban, és a mai Európához képest kisebbek a gazdasági problémái. Persze, köszönhető ez annak, hogy az EU busásan megfizette az olasz miniszterelnöknek azt a „képlékeny” politikáját, amivel az Európai Parlamentben a „helyén” maradt. Például nem lépett át a Patrióták Európáért – ennek egyik megalapítója a Fidesz volt – frakcióba.
Támogatja az ukrajnai háború folytatását, fegyverembargót vezetett be Izrael ellen, és még azt is közölte, hogy a Nemzetközi Büntetőbíróság döntése értelmében őrizetbe veszik Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnököt, ha az olasz területre lép. Tehát mindent megtett, hogy az EU vezetésének a kedvébe járjon.
Meloni tanult Silvio Berlusconi megbuktatásának példájából. Az egykori olasz miniszterelnök Kadhafi líbiai vezetővel megállapodott, hogy az észak-afrikai országba visszatoloncolhatja az illegális migránsokat. Meg is buktatták. Az Európai Központi Bank nem adott kölcsönt Olaszországnak, a római kormány akkor már csak három hónapra való tartalékkal rendelkezett. Az államcsőd elkerülhetetlennek látszott. Berlusconi lemondott. Meloni tudja, hogy a tűzzel játszik, ezért nagyon óvatos.
Meloni nem várt helyről kapott támogatást. A Wall Street Journal, az amerikai demokraták egyik szócsöve azt javasolta, hogy Trump megválasztott elnök cserélje le európai legfőbb szövetségesét, Orbán Viktort Giorgia Melonira. A lap fő érvelése éppen az, hogy Meloni jól be van „ágyazva” az EU-ba, míg a magyar miniszterelnök ezt nem mondhatja el magáról. Valamint hogy Trump is, hasonlóan Melonihoz, ellenzi az illegális bevándorlást. Nem mintha Magyarország nem ezt tenné.
Arról viszont megfeledkezik a neves amerikai napilap, hogy Meloni nem tudta radikális migrációellenes választási ígéreteit betartani, mert éppen az EU volt az, amely megálljt parancsolt neki.
Aztán jön a tények teljes elferdítése, amikor azt olvassuk, hogy Meloni egyértelműen, Trumhoz hasonlóan, Izrael mellé állt a közel-keleti konfliktusban.
Mint fent láttuk, ez nem igaz, mint ahogy az sem, hogy Meloni sikeresen szállt szembe az illegális migrációval. Sikeresen Magyarország teszi ezt. Nagyon kilóg a lóláb. Az amerikai lapnak, amely a Demokrata Párt és az üzleti körök egyik szószólója, nem az az érdeke, hogy Tump új szövetségest szerezzen Európában, a magyar miniszterelnök helyett.
A fő cél, hogy Magyarországnak a nagyhatalmi kapcsolati hálóját megrongálja.
Ezért aztán Melonit hiteles politikusnak próbálják beállítani, akire Trump biztosan számíthat. Ismerve Meloni helyzetét, aki ki van szolgáltatva az EU pénzügyi zsarolásának – mint azt láttuk Berlusconi esetében –, a terv kudarcra van ítélve. Brüsszel ugyanis most gazdasági háborúra készül Amerika ellen, de fordítva is nézhetjük a dolgokat. Ha lesz gazdasági háború, akkor nem Meloni fogja eldönteni, hogy melyik oldalra álljon, hanem Brüsszel.
Trump hivatalba lépése után hazánk három atomnagyhatalommal, Amerikával, Oroszországgal és Kínával rendezett viszonyt tud felmutatni. Ez nyilvánvalóan megnöveli diplomáciai mozgásterét. Ez fáj az amerikai globalista köröknek.