– Január 20-a óta megjelentek hírek arról, hogy az új elnök befagyasztotta Ukrajna katonai támogatását, ami így nem igaz. Arról is, hogy nagyon komoly tárgyalások folynak, és úgy Volodimir Zelenszkij, mint Vlagyimir Putyin készen áll a békekötésre, de ez sem igaz. Valójában tehát úgy tűnik, hogy egyelőre nem változott semmi.
– Nagyjából ez a helyzet, igen. Bő két héttel az amerikai elnök beiktatását követően még mindig nem történt meg a személyes kapcsolatfelvétel Donald Trump és Vlagyimir Putyin között, pedig az, hogy felhívják egymást egy olyan hagyomány, ami független a konfliktusoktól, a geopolitikai ellentétektől. Bidennek ehhez hat nap kellett, a Bush-adminisztrációnak 11-12 napba telt. Trump elmondásából annyit tudunk, hogy tárgyalnak mind az orosz, mind az ukrán féllel, csak hát ez olyan, hogy hogyan? A „tárgyalunk a másik féllel”-be eléggé sok minden belefér. Lehet, hogy kiküldtek pár e-mailt, az is lehet, hogy néhány diplomata egymásra csörgött, vagy beszéltek a követségekkel…
– Kitöltöttek egy Google űrlapot, hogy a nullától ötig terjedő skálán ki mennyire akarja a békét.
– Igen, igen. És ha már a békéről beszélünk, azt azért mindig el kell mondani, hogy itt a háború csak fizikálisan kezdődött 2022-ben. Mindennek az alapja a 2014-es Majdan, és ezért a Majdannal kialakult helyzetet is rendezni kell a tűzszüneti/béketárgyalások során. Az igazi kérdés itt nem az, hogy a 32 darab Sevcsenko vagy Sevcsenkovo nevű falu közül most melyik tartozzon Oroszországhoz, és melyik Ukrajnához. És a probléma itt az, hogy az amerikaiak vagy az új amerikai adminisztráció még mindig nem érti igazán ennek a háborúnak az esszenciáját.
A nyugati mainstream, beleértve ebbe Trumpékat is, még mindig ott tart, hogy Oroszország területszerző háborút indított és a többi, és a többi. De ez nem egy területszerző háború. Nem Donyeck és Luganszk megyéknek a hova tartozásáért indították meg a „különleges katonai műveletet” 2022 februárjában, hanem azért, mert Ukrajna egyre közelebb került a NATO-tagsághoz, de legalábbis ahhoz, hogy egy NATO-felvonulási tereppé váljon Oroszországgal szemben – akár a tényleges tagságtól függetlenül is.
Az alapvető elképzelés nyugati oldalról már Brzezinski óta az, hogy Oroszország nem lehet nagyhatalom Ukrajna ellenőrzése nélkül. Ebből a szempontból Ukrajna háborúban tartása azért is volt fontos, mert az gyengíti Oroszországot. Az oroszok számos alkalommal kimondták a Szovjetunió széthullása óta, hogy a posztszovjet térségre – a Baltikum kivételével – orosz befolyási övezetként tekintenek, és ebbe a befolyási övezetbe rongyolt bele a Nyugat Ukrajna esetében, és korábban Grúzia esetében is.
– Talán érdekes lehet, hogy Trump a napokban már hangsúlyozottan hosszú távú megoldásról beszélt, ami kifejezetten így még szerintem nem hangzott el tőle. Beszélt korábban 24 órás megoldásról, meg száznaposról, de tartós békéről nem. Ráadásul most az amerikaiak előálltak azzal, hogy elnökválasztást kell tartani Ukrajnában – a sajtó ezt kapta fel, de ez konkrétan úgy hangzott el, hogy egy éven belül, és hogy Washington azt szeretné, ha az új kormány a beiktatásától számított egy hónapon belül békét köthetne.
– Igen, ha ezt nézzük: minél közelebb került a Trump-adminisztráció a beiktatáshoz, annál inkább kihúzódott így rétestészta-szerűen a lehetséges lezáráshoz szükségesnek vélt idő. Így lett a 24 órából száz nap, aztán lett fél év. Most meg potenciálisan már egy év plusz egy hónap. Nyilván az van, hogy minél közelebb kerülnek a valós helyzet megértéséhez, annál jobban rájönnek, hogy ezt nem szabad elsietni, és gyakorlatilag nem is lehet. Egy mindegy milyen módon tető alá hozott gyors megállapodás a minszki szcenárió megismétlődésével járhat. Vagyis azzal, hogy öt-tíz éven belül nagy valószínűséggel kiújul a háború.
– És mi lesz Kínával? A Trump-adminisztráció szeretné, ha Kína is bekapcsolódna ebbe a történetbe úgy, hogy nyomást gyakorol az oroszokra, viszont közben az amerikai elnök büntetővámokat vet ki a kínai árukra, kirúgatja a kínaiakat Panamából – mindenhol és minden téren vissza akarja szorítani őket.
– Trumpnak és alapvetően a republikánusoknak az abszolút fókusza Kínára vetül. Mondhatjuk azt, hogy Kína a mumus, és a legfontosabb cél Kínának a feltartóztatása mind gazdasági, mind katonai, mind politikai téren. Ezért vannak a büntetővámok, és ezért kellett kirugdosni Kínát a Panama-csatorna térségéből is. Viszont ilyen körülmények között eléggé életszerűtlen az a forgatókönyv, hogy majd leülnek idézőjelesen egy tea mellé, és Washington kérésére Peking azt mondja: jó, rávesszük nektek az oroszokat, hogy hagyják abba a háborút Ukrajnában.
Erről kevés szó esik, de az a helyzet, hogy az amerikai törekvések miatt Kínának még akár érdeke is fűződhet a háború elnyújtásához, mivel az amerikai erőforrásokat foglal le Európában. Olyan erőforrásokat, amelyek így nem tudnak a Csendes-óceáni térségben lenni. Egyébként erről szól valójában az USAID fölszámolása is. A Trump-adminisztráció pénzügyi és technikai erőforrásokat akar felszabadítani, hogy a lehető leghatékonyabban vághasson az Egyesült Államok riválisai alá.
A másik oldalról viszont az oroszokkal is nehéz lesz úgy kiegyezni, ha olajszankciókkal fenyegetik, meg növelni akarják az amerikai befolyást az északi sarkvidéken. És az sem volt túl barátságos lépés, hogy az amerikai külügy zároltatott a GP Morgan-nel kétmilliárd dollárt, amivel a törökországi Akkuyu atomerőmű építését akarják megakasztani.
– A csodavárás miatt a hadi helyzetről kevesebb szó esett az elmúlt hetekben. Hogy állnak most a műveletek Ukrajnában?
– Ha az őszi-téli helyzetet nézzük, arról bizonyos „nagyon okos” és „nagyon megművelt” elemzők kiszámították, hogy az oroszok szeptember óta éppen januárban könyvelhették el a legkisebb méretű területfoglalást. Csak azt nem teszik hozzá, hogy a csapatok mozgásából és a harctevékenységből az látszik, hogy megy a felkészülés Szlovjanszk és Kramatorszk ostromára, ami úgymond szimbolikus jelentőséggel bír a 2014-es orosz tavasz vonatkozásában, másik oldalról pedig a Donbasznak ez a leginkább védett és legmasszívabb védelmi infrastruktúrával ellátott ukrán ellenőrzésű területe.
Ezzel párhuzamosan, ha most a Donbassztól kicsit elvonatkoztatunk, akkor a következő nagyobb orosz műveleti zóna az Harkov térsége, illetve a Harkovi terület és Kupjanszk térsége, és itt is azt látjuk, hogy az orosz fél több helyen is átkelt már az Oszkol folyón: keleti irányból már megközelítette Kupjanszkot, illetve Kupjanszktól északra egy nagyjából 30-40 négyzetkilométeres nagyságú hídfőállást is létesített Dvorecsnaja, illetve Zapadnoje települések térségében, ahonnan meg tudja támadni vagy be tudja keríteni Kupjanszkot. És Kupjanszknak a jelentőségét az adja, hogy egy közlekedési csomópont, főképp vasúti csomópont, ami például a harkovi térséget, illetve Ukrajna belső területeit összeköti a Donbasszal.
– Hogy is szokták mondani? Feltéve, de nem megengedve, hogy még akár egy évig is eltarthat ez a háború – mi a legvalószínűbb forgatókönyv? Hogy az oroszok megpróbálkoznak Harkovnak a bevételével, illetve Dombaszból folytatják a nyugati irányú előrenyomulást, vagy a déli területekre koncentrálnak majd, Herszonra, és esetleg Odesszára?
– Ez egy nagyon jó kérdés. Ha az elmúlt egy évnek a dinamikáját megnézzük, azt látjuk, hogy a legnagyobb előrenyomulás 2024-ben, az a dél-donbaszi régióban volt, és sokan emlegetik már azt, hogy a következő Zaporozsje lehet. Ha pedig Zaporozsjéba behatolnak az orosz erők, akkor Dnyepropetrovszk sem maradhat ki. A másik, ami mindenféleképpen valószínűsíthető, az az, hogy az orosz fél a Harkovi területen legalább a 2022 szeptemberi vonalakig megpróbál majd előrenyomulni.
Persze, a fő kérdés, igen, a Herszon, Nyikolajev, Odessza vonal – a déli folyosó kialakítása Transznyisztria irányába, ami 2022-ben egy fontos cél volt. Viszont a jelenlegi helyzet, illetve annak a szükségessége, hogy ehhez át kell kelni a Dnyeperen, azért megnehezíti az ottani műveleteket. Szóval én azt mondom, hogy elsődlegesen a Dnyepertől keletre eső területekre fognak fókuszálni az orosz erők, és az ottani eredmények határozzák majd meg ennek a régiónak a sorsát. Az biztos, hogy Moszkva nem mondott le Herszonról, ami Oroszország elidegeníthetetlen része alkotmányjogi szempontból az orosz jogértelmezés szerint.
