– Szergej Lavrov szerint a találkozó eredményes volt, a felek megegyeztek abban, hogy a konfliktust diplomáciai úton igyekeznek lezárni, ugyanakkor lényegében megismételte Vlagyimir Putyin évek óta hangoztatott feltételeit. Mi lesz a következő lépés? Azt azért nehéz elhinni, hogy minden orosz követelés teljesül.
– Nem értek egyet sajnos, már mindent el lehet hinni azután, hogy mit mondott Trump elnök a Panama-csatornával, Kanadával, Grönlanddal és Gázával kapcsolatban. Ha holnap Trump elnök azt mondja, hogy Amerika leépíti a NATO-t és kivonul Európából, akkor Putyin elnök minden követelése teljesül. Innen nézve az oroszok akár el is érhetik a célokat: csak Amerikának kell kivonulni, amire akár hajlana is.
– Érdekes, hogy Kieth Kellogg, Tump elnök különmegbízottja sokkal szigorúbb, mint például Marco Rubio külügyminiszter vagy Mike Waltz. Kellogg a napokban is azt nyilatkozta, hogy Oroszországnak is le kell mondania bizonyos területekről. S bár nem ő nyilatkozta, de egy friss hír szerint a G7 szigorítani akar az ársapkán, hogy nagyobb nyomást helyezzen az oroszokra. Ez egy jó zsaru – rossz zsaru felállás?
– Igen, eltérések vannak a két nyilatkozat között, ez azért lehet, mert az egyik katona a másik pedig politikus. A G7 szigorítási elképzelései túl késeinek tűnnek, mivel három éve háborúzik Oroszország, és valahogyan túlélte a nyugati szankció-dömpinget.
– A találkozó előtt egy tekintélyes orosz politológus, Dmitrij Szuszlov azt írta a Kommerszantban, hogy az a normális, ha két atomhatalom elnöke szóba áll egymással, tehát a tárgyalások megkezdése csak az elmúlt évek abnormális viszonyaihoz képest tűnik rendkívülinek. Óva intett azonban az eufóriától, és nagyobb valószínűségét látta annak, hogy a háború a csatatéren dől el, nem pedig a tárgyalóasztalnál. Ön mit gondol?
– Látszik, hogy mind az Egyesült Államok, mind Oroszország szeretnének valamilyen szinten hosszú távú normalitást elérni a két ország közötti kapcsolatokban, mivel az orosz–kínai függőség nincs érdekükben. Oroszország azért lett függő Kínától, mert Amerika folyamatosan szankciókat vezetett be ellene a 2008-as grúz beavatkozás óta. Ezt a káros folyamatot akarják visszafordítani. Trump elnök azt az ötletet is jelezte, hogy Oroszország visszatérhet a G8-ba, mivel nem tekint Oroszországra veszélyforrásként és kihívóként. Globális szinten ez a normalitás közeledik más közép- és nagyhatalmak pozíciójához is. India, Szaúd- Arábia, Indonézia és Brazília mindnyájan jó kapcsolatokat ápolnak Oroszországgal, és Trump elnök ehhez a pozícióhoz is szeretné igazítani az új amerikai globális átrendezést. Ezáltal elkerülhető az a lehetőség, hogy az elkeseredett államok olyan alternatívákat keressenek, mint a BRICS+ és a dedollarizáció. Az ügyben, hogy merre dől a háború, én úgy gondolom, hogy ha keménykednek az ukránok és az európaiak, akkor hátradőlnek az amerikaiak, és engedik, hogy az oroszok meneteljenek tovább szabadon a csatatéren.
– Tekintettel arra, hogy egy békeszerződést az ukránoknak is alá kell írniuk, elképzelhetőnek tartja, hogy Brüsszel és uniós támogatással Kijev „elszabotálja” a békét?
– Kijev és Brüsszel szabotálni tudják, de az erősen megkérdőjelezi a legitimációjukat, főleg, hogy Zelenszkij elnök úr mandátuma lejárt, így kérdéses, hogy ő tud-e dönteni ez ügyben. Ami Brüsszelt illeti, nem mindenről dönthet, mivel a háború és a béke kérdése a nemzeti szuverén államok ügye. Egyelőre úgy néz ki, a szabotáláshoz kevés eszköze van. Az európaiak hagyományosan széthúznak. A Baltikum, mint határmenti országok helyzete különösen érdekes, mert szükségük van Amerikára. Nem hiszik, hogy Európa önállóan meg tudja védeni őket, ugyanakkor nem akarják, hogy Oroszország győzzön vagy erős pozíciót szerezzen Ukrajnában, mert attól tartanak, hogy ők lehetnek a következők. Ezért a Baltikum nem akar rossz viszonyba kerülni a Trump-adminisztrációval, de a többi európai országnál kicsit keményebben akarnák támogatni Ukrajnát. Tehát megosztott az európai hozzáállás, és elképzelhető, hogy Európa egységesen nem fogadja majd el a végmegállapodást, de annak lehet, nem lesz nagy jelentősége.
– Mi lehet Kína álláspontja? Sokan mondják, hogy az európai béke megteremtése után Trump elnök rá akar fordulni Kínára, ennyiből Pekingnek fűződik érdeke a rendezéshez. Vagy ez az egész kinőheti magát egy Jalta-szerű konferenciává, és a tárgyalások idővel háromoldalúvá válhatnak és globális fókuszt kaphatnak?
– Egyelőre a kínai álláspont szerint örülnek, hogy a tárgyalóasztalhoz került Ukrajna kérdése. Azt remélik, hogy a folyamat valamelyik szakaszában más szereplők is be lesznek vonva. Ilyen szempontból, ami érdekes, a kínai pozíció támogatja Trump elnök elképzeléseit a béketárgyalás menetéről. Kína egyelőre nem látja, hogy a mostani folyamatok sértenék az ő érdekeit. Idővel más szereplők is bevonódhatnak, mint India, Japán és Dél-Korea (az újjáépítéshez), ez Kínát valószínű nem fogja zavarni.
– Mi vár Ön szerint az Európai Unióra? Az USA csökkentheti az itt állomásoztatott katonáinak a létszámát? Azért is kérdezem ezt, mert sok szó esik most a védelmi kiadások növeléséről, miközben az EU számtalan sebből vérzik, és talán a pénznek jobb helye lenne az oktatásban, az egészségügyben, a kutatás-fejlesztésben, ha nem akarunk végleg lemaradni a világ többi részétől?
– Ha Európa rosszul kezeli az ukrán kérdést, akkor egyenesen vége is lehet az EU-nak, amit ismerünk. Szerintem a NATO nélkül még jobban széthúzna és több irányba szakadna, ennek már vannak jelei. Minden Amerikától függ; az USA-n múlhat, merre tart Európa, mert nincs szilárd, az újvilágrendhez illő, a jelenlegi keretek között kivitelezhető víziója. Európának nincsenek eszközei arra, hogy háborús körülmények között finanszírozza Ukrajna védelmét. Szinte nincs is gazdasági növekedése. A költségvetési hiány és az államadósság már most is fenntarthatatlan pályán van. Európának számos kihívással kell szembenéznie: a saját mesterségesintelligencia-pólus hiánya, a digitális szakadék, az új fenyegetések az Északi-sarkvidéken és az Egyesült Államokkal való kapcsolatok. Mindenekelőtt a társadalom a szétesés szélén áll. A dilemma tehát az ukrajnai háború finanszírozása és a további hanyatlás és szétesés között van.
