A Háromtest probléma című regényből készült Netflix-filmsorozat egyik leglátványosabb jelenetében a globális birodalom „specialistái” láthatatlan nanoszálakkal szeletelik szét a kollaboránsok Panama-csatornán áthaladó hajóját, a rajta tartózkodó kétezer kollaboránst is beleértve. Globális birodalom, kollaboránsok, Panama-csatorna, felszeletelés, olyan ez, mint az írás a falon, csak ugye, ha „valaki”, mint most Európa, írástudatlan, akkor a falon megjelenő írás sem tud kellő erejű figyelmeztetés lenni.
Az, hogy az Európa és a globális birodalom számára mindig gyanakvást keltő Németország 1945 óta megszállás alatt álló vidék, eddig is evidencia volt, mint ahogy ebből következően az is, hogy uralmi elitjei mindig kollaboránsok voltak. Ám amikor a birodalom 2001. szeptember 11-én fantasztikus látványtechnikával megrendezi önmaga ellen a merényletet, hogy ezzel szabad kezet kapjon bármilyen megtorláshoz, és hogy európai kollaboránsai számára is világossá tegye, hogy mindenkit terroristának tekint, aki „nem velünk, hanem ellenünk van”, még bizonyosan létezett valamiféle elemi életösztön a megszállt Európa elitjeiben. Ha nem is közvetlenül az önmerénylet után, de 2003-ban az iraki inváziót követően Jacques Chirac francia elnök, Gerhart Schröder német kancellár és Vlagyimir Putyin orosz elnök még közös nyilatkozatban lépett fel igen határozottan az egész világot permanens globális háborúba hajszoló birodalommal szemben. Igaz, ez kicsit sem befolyásolta a birodalmat, az amerikai külügyminiszter az ENSZ Biztonsági Tanácsában még látványosan be is mutatta az iraki vegyi fegyverek létének bizonyítékait, amelyekről rövid időn belül kiderült, hogy ócska és primitív hamisítványok.
Egy újabb évtized elteltével azonban, amikor Victoria Nuland személyesen irányítja Kijevben a „csinált forradalmat”, hogy eltakarítson minden akadályt Ukrajna globális „lőtérré” alakítása elől, Európa már néma maradt. Annak ellenére maradt néma, hogy amikor a kijevi amerikai nagykövet aggodalmának ad hangot, hogy vajon az Európai Unió nem fejt-e ki ellenállást a „csinált forradalom” ellen, akkor Nuland asszony cinikusan visszakérdez, hogy miért, ki a „f…sz” az az EU. Igaz, nem sokkal ezelőtt „véletlenül kiszivárog”, hogy a CIA folyamatosan lehallgatta Angela Merkel német kancellár legtitkosabb telefonját, különös tekintettel az orosz elnökkel fennálló intim liasonjára. Márpedig a Herrhausen bankelnök elleni merénylet óta ez azért tud fegyelmező erejű lenni minden európai uralmi reprezentáns számára, pláne ha az illető ráadásul még német is.
Ám mindez, aminek ma tanúi lehetünk, mindezek ellenére is egy abszurd drámába kívánkozik. Európa uralmi elitjeinek ugyanis az elmúlt közel négy hónap során, vagyis Donald Trump választási győzelme óta bőven lett volna idejük és terük arra, hogy felismerjék a drámai fordulat lényegét. Azt, hogy a birodalom, akárcsak Irak és Afganisztán esetében, Ukrajnával kapcsolatban is felismerte, hogy az Oroszország ellen folytatott proxy háborúja totális kudarc. Mi több, azt is felismerni véli, hogy ezzel nem egyszerűen csak elvesztette egy újabb háborúját, hanem elvesztette „a háborút”. Vagyis, hogy lezárult a 2001-es önmerénylet óta követett stratégia, amelynek lényege az egész világ ellen folytatott figyelmeztető-fegyelmező permanens háború volt. Ha el akarja kerülni a teljes összeomlást, akkor valamilyen egyezségre kell jutnia két legfőbb globális riválisával, Oroszországgal és Kínával. Ráadásul úgy kell ezt az egyezséget létrehoznia, hogy miután Kissinger többszöri figyelmeztetése ellenére „sikerült” kiprovokálnia Kína és Oroszország minden eddiginél, sőt minden elképzelhetőnél szorosabb együttműködését, amellyel szemben nincs és nem is lehet semmilyen sikeresen fellépni képes erő, most úgy kell e „háromtest” birodalmat létrehoznia, hogy Kínát és Oroszországot eltávolítsa egymástól.
Európa uralmi elitjeinek tehát bőven lett volna idejük arra, hogy ezt felismerjék, és ami ennél is sokkal fontosabb, hogy arra is rájöjjenek, hogy e „háromtest” triumvirátus mindhárom eleme számára Európa csak mint kifosztható erőforrásmező tételeződik. Vagyis az oszd meg és uralkodj elve alapján mindent meg fognak tenni azért, hogy Európa káoszba süllyedjen.
Európa vezetőinek pedig mindent meg kellene tenniük azért, hogy ez minél kevésbé legyen sikeres. Ám ami az elmúlt négy hónap során történt, az ennek éppen az ellenkezőjét bizonyítja, Európa uralmi elitjei minden tőlük telhetőt megtesznek azért, hogy Európa káoszba süllyedjen és kifosztható legyen, és ezzel a kör bezárulni látszik.
Bár kontinensünk immunrendszere működni látszik, mert szinte minden országban megerősödőben vannak azok a politikai alakzatok, amelyek felismerni vélik ezt a végzetes veszélyt, egyre többször nyernek választást is, de kormányozni képes többséget nem tudnak létrehozni. Franciaország lényegében kormányozhatatlan már, és nagy valószínűséggel a permanens kormányozhatatlanság mocsarába süllyed rövidesen Németország is. Történelmi léptékű és igen drámai szellemi fordulat nélkül Európát „felszeleteli” a „háromtest” triumvirátus világbirodalma, befolyási övezetekre osztja, és a már többé-kevésbé kiépített erőforrás-szivattyúin keresztül kíméletlenül kifosztja majd.
Európa népei számára mindez katasztrofális következményekkel jár majd, különösen extrém frusztráció lesz a jóléthez és rendhez szokott nyugat-európai társadalmak számára. Az e frusztráció nyomán elinduló tektonikus mozgások pedig alapjaiban rendíthetik meg az eddigi látszólagos rendet.
A szerző közgazdász
