A diplomácia világában szokatlan jeleneteknek lehettünk tanúi Donald Trump és Volodimir Zelenszkij találkozóján, fogalmazhatunk úgyis, hogy a liberális elit csődjével szembesülhettünk az ukrán elnök viselkedése nyomán. Lehet persze az amerikai elnököt okolni, hogy nem ukrán pólóban, alázatosan fogadta „a szabadság hős védelmezőjét”, ahogy az Európai Unióban emlegetik, és ami Brüsszelben szokássá vált, ám Trump már megválasztása előtt sem titkolta céljait, nem azért választották az Egyesült Államok vezetőjévé, hogy tovább töltse a feneketlen hordóba az amerikaiak pénzét.
Az európai vezető politikusok természetesen a történteket követően ismét felállva tapsoltak Zelenszkijnek, és századszor is hűségesküt tettek neki, hogy az utolsó ukrán leheletéig támogatják, de ezzel csupán századszor tettek tanúbizonyságot éretlenségükről, mostanság gyakori zavarodottságukról, ami nem akkor kezdődött, amikor Münchenben J. D. Vance tisztába tette, hogy a békére képtelen Európát kihagyják a konfliktus rendezéséből, hanem már a háború kirobbanásakor, a szankciós politika elszabadításakor egyértelművé vált.
A liberális elit saját bukásának valójában sokkal korábban, Zelenszkij megválasztatásával ágyazott meg, amikor elhitették az ukránokkal, hogy számukra egy komikus lesz az ideális vezető. Ne legyenek illúzióink, az akkori döntés éppúgy nem az ukránok fejéből pattant ki, ahogy az azt megelőző Majdan-forradalom sem, hanem az USAID demokráciaexportjának terméke. Annak a magasztosnak álcázott liberális tévhitnek az eredménye, amelynek meggyőződése, hogy ez az eszme a kiválasztott az egész emberiség számára, és ez hozza el a világok legjobbikát.
Ismerős?
Az idősebbeknek feltétlenül az lehet, hiszen a kommunisták ugyanezt hirdették, éppoly meggyőződéssel, mint a liberálisok, akik azóta is könnyes szemmel emlékeznek Marxra, és dolgozószobáikban talán még Leninre is.
Ennek tudatában legkevésbé sem meglepő, hogy ez a liberális elit képtelen bármilyen változásra, ezért háborog Trump tervein, ezért becsüli túl saját lehetőségeit, és ezért önt akkor is olajat a tűzre, amikor már oltani sem tudja. A háború kirobbanása óta csak elcsépelt, értelmetlen panelekben gondolkodik, mint „az Ukrajna az áldozat”, „a demokrácia védelmezője”, „a szabadság bajnoka”. Miért is nézne szembe a tényekkel, a valósággal Zelenszkij, ha három éven keresztül ezt duruzsolták a fülébe, ha elnézték neki az összes modortalanságát, következmények nélkül „májas hurkának” nevezhették a német kancellárt, és ócsárolhattak bárkit, aki nem a kedvük szerint táncolt. Ebben a sorban a legkevesebb – annál inkább szembeötlő –, hogy Zelenszkij minden tárgyalására úgy érkezik, mint aki éppen a frontról csöppen oda, és öltöny helyett katonai molinót visel, mit sem törődve a diplomácia íratlan szabályaival. Ő még nem fogta fel, hogy ez a cirkusz lezárult, ahogy a liberális elit sem képes belátni a zsákutcája végét, ám ettől függetlenül a fal ott áll, lehetetlen tovább haladni.
A komikus washingtoni vita során Trump láthatóan nem értette Zelenszkij arroganciájának, pökhendiségének az okát, fel fogni sem tudta, miben bízik a neki folyamatosan ellentmondó ukrán elnök, aki a háború és saját nagysága bűvöletében tetszeleg. Próbálta felvilágosítani, hogy jó ideje az amerikaiak köldökzsinórján él; létezése, országa fennmaradása azon múlik, hogy ő meddig táplálja, de mindebből nem sokat fogott fel az ukrán elnök, miként a találkozóra adott válaszok alapján az liberális elit sem, hiszen Ursula von der Leyen és Emmanuel Macron is buzgón támogatta a háború folytatását. A liberális buborék foglyai álomvilágukban el is hiszik, hogy Európa képes Amerika nélkül is életben tartani Ukrajnát, sőt győzelemre vezetheti Oroszországgal szemben. Pedig Ukrajna sorsa Trump egyetlen mozdulatán múlik, abban a pillanatban, amikor int Elon Musknak, hogy kapcsolja le a hálátlan békétlenkedőt a Starlinkről, az országban megszűnik az érdemi kommunikáció, a katonáik megfelelő rásegítés nélkül egymást lövik majd, és kezdetét veszi az összeomlás, ami ellen sem Macron, sem Von der Leyen, sem más téveszmés nem tehet semmit, mert Európa nem rendelkezik megfelelő képességekkel, politikusai évtizedek óta elhiszik, hogy rögeszméik pótolják a tetteket.
A szerző vezető szerkesztő
