Kevés kérdés osztja meg ennyire a nyugati közvéleményt, mint a környezetvédelem ügye. A progresszívek számára az ember okozta éghajlatváltozás kőbe vésett tény, azonban azok számára, akiknek az istene nem a transzcendentális magasságokba emelt (ál)tudomány, ez a kérdés messze nem eldöntött. Bár az éghajlatváltozást tagadóknak nyilvánvalóan – a másik oldal szélsőségeseihez hasonló módon – nincs igazuk, a globalisták által a 21. század egyik központi kérdésévé emelt jelenség kitűnően alkalmas különböző érdekeik előmozdítására.
Nem véletlen, hogy a davosi világgazdasági fórum önmaguk által felkent kiválasztottjai a szexuális kisebbségek mellett – valószínűleg előzetes és hosszas kutatás után – ezt a témát is kiemelten kezelik az általuk alapított „jóemberkedés” vallásában. Nem véletlenül. Erkölcsileg ugyanis nehezen védhető álláspontot tesz magáévá az, aki a bolygó és ezáltal gyerekeink, unokáink jövőjét kérdezőjelezi meg. Éppen ezért sokáig az eltorzított, szűken mért adatokra támaszkodó, és egyértelműen ideológiailag elfogult antropogén (azaz az ember által okozott) klímaváltozással szemben akár kétségeket megfogalmazni már önmagában eretnekségnek minősült.
A woke-ideológia Obama- és Biden-kormányzatok alatti nemzetközi erőszakos nyomulása és a fokozódó ellenállás együttesen kellett ahhoz, hogy meginduljon az a folyamat, amelyben szellemi elődeik, a kommunisták ideológiája mellé, az elméletek szemétdombjára kerüljön a neo-kommunista progresszió globalizmusa is. Trump elnök legutóbbi döntése, amelyben vissza kívánja vonni az ország klímapolitikájára vonatkozó főbb szabályokat, azonnal apokaliptikus reakciókat váltott ki az érintett felek részéről. Musk tevékenysége ezen szervezetek finanszírozását támadja, és a fenti bejelentés ezek politikai megalapozottságát szünteti meg.
Ezek a lépések egy győztes stratégia elemei, amelyekkel a globalisták által kirobbantott szellemi, ideológiai – napjainkra már nem is hideg, hanem teljesen éles – háborúját tervezi megnyerni Trump és csapata. Önmagában jól mutatja a globalista, neoliberális irány óriási befolyását, hogy a környezetvédelem által motivált korlátozások jelentős költségeit komolyabb ellenállás nélkül le tudta nyeletni a nyugati társadalmakkal. Az Európában a mai napig egyeduralkodó kapcsolódó gondolatok totális és teljes hazugsága, amelyek a fő szennyezők: Kína, India és, tegyük hozzá, maga az Egyesült Államok nélkül azt ígérte, hogy jelentős változás érhető el, önmagában nem igényel magyarázatot. Mégis a mai napig sokan feltétel nélkül elhiszik ezeket.
Azért is zseniális és követendő példa Trump kezdeményezése, mert egyben – talán szándékolt módon – az ember által művelt tudomány mindenhatóságába vetett tévhitre is csapást mér. Az ötvenes években, amikor McCarthy szenátor kezdeményezésére az Amerika-ellenes Tevékenységet Vizsgáló Bizottság nem a bitóra, gulágokra és börtönökbe küldte a kommunista szimpátiával gyanúsított személyeket, hanem csak a gazdasági és politikai döntéshozásból szorította ki őket, nyilvánvalóan nem láthatta előre, hogy szellemi atyáik módszereit és céljait követve belülről hódítják meg az Egyesült Államokat és a nyugati világot. Bár a posztkommunista-progresszív bástyákat a tudományban hazánkban sem sikerült még lerombolni, az évszázadokon keresztül a nyugati tudományt minden vetélytársa fölé helyező alapelv, azaz az elért eredmények folyamatos és visszatérő megkérdőjelezése, ellenőrzése, illetve az új megközelítésre való nyitottság a jelek szerint újra feltűnt a horizonton.
A folyamat visszafordítása, amely az egyértelműen ideológiailag elfogult és dogmává merevített, részben áltudományos eredményeket (például 72 gender) megkérdőjelezhetetlenné tette, Amerikában már egyértelműen megindult. A tény, hogy több kutatás által is igazolt módon a szociológiában, az antropológiában, a pszichológiában szinte egyáltalán nincsenek, míg a társadalomtudományok jelentős részében egyértelmű kisebbségben vannak a konzervatív gondolkodásúak, illetve azok, akik egyáltalán meg merik kérdőjelezni az uralkodó felfogást, már a természettudományokba is átszivárgott. Elég csak azokra a számításokra és gyakorlati tapasztalatokra gondolni, amely alapján a jelenlegi technológia mellett a tisztán elektromos meghajtású autók egyértelműen nem lehetnek vetélytársai a belső égésű motoroknak, mégis erőltették ezek bevezetését. Legtöbbször erkölcsi/egzisztenciális zsarolással elhallgattatva a másképp gondolkodókat.
Fenti ellenállás európai megjelenésére nagyrészt még várni kell, ugyanis a névleg jobboldali: néppárti, kereszténydemokrata vagy konzervatív európai pártok jelentős többsége még nem tudta magáról levetkőzni a globalista progresszió igéző befolyását. Pedig ezt a küzdelmet meg kell vívni, mert a fiatal korunkban fejünkbe vert mondás, mely szerint „kísértet járja be Európát, a kommunizmus kísértete”, ismét valós veszélyt jelent. Csak most nem szuronyokon érkezik a „szebb jövő” ígérete, hanem a haladás, a környezetvédelem és az egyenlőség hamis ígéretével próbálkoznak ugyanazon ideológia követői, illetve a társadalom mesterséges, erőből, felülről történő átalakításával. Pont, mint szellemi elődeik. Ez pedig azért veszélyes, mert a fejlődés, a haladás magától értetődő módon az emberi társadalmakban mindig is jelen volt a történelemben, de ezek a jól körülhatárolható körök a változást nem az egész társadalom javára, hanem kizárólag saját érdekükben akarják felhasználni. Megint.
Példának okáért a II. világháború előtt hétköznapilag a világ minden részén elfogadott és rendszeresen gyakorolt rasszizmus (!), azaz a homo sapiens sapiens fizikailag eltérő megjelenésű rasszai alapján gyakorolt gyűlölet, de minimum lenézés, napjainkra jelentős mértékben visszaszorult. Megdöbbentő módon kijelenthető, hogy az állítólag ez ügyben megtett progresszív viselkedés és lépések ellenére és nem miattuk. A reformkor konzervatív mozgalmának megfogalmazása szerint a „konzervatív nem maradi, hanem fontolva haladó”. Emiatt Trump elnök a józan észhez, a racionalitáshoz, és ez egyértelműen lassabb, de a társadalom többsége által támogatott fejlődéshez való visszatérése mindenképpen üdvözlendő jelenség. Lee Zeldin, az amerikai U. S. Environmental Protection Agency (EPA), azaz a környezetvédelmi hatóság vezetője szerint „Egyenesen a klímavallás szívébe döfünk tőrt, hogy csökkenthessük az amerikai családok megélhetési költségeit, hogy felszabadítsuk az amerikai energiát, visszahozzuk az autós munkahelyeket az Egyesült Államokba és még sok minden mást”.
Kár, hogy a jelek szerint az általam rendszeresen eurotáliboknak nevezett ideológiai szélsőségesség követői olyan mélyen bevették magukat Brüsszelbe, és a legtöbb európai fővárosba, hogy nem elképzelhetetlen egy újabb – Eisenhower tábornok szavaival – keresztesháború Európában, hogy megszabadulhassunk tőlük. Az pedig a történelem furcsa duplacsavarja lenne, ha az 1940-es évekhez hasonlóan ismét egy amerikai–orosz koalíció lenne az, amely felszabadítja Európát egy szélsőségesen életellenes, kirekesztő és diktatórikus uralom alól. Természetesen az előre látható következményekkel.
A szerző hadtörténész, biztonságpolitikai elemző, szakíró
