Nem tudom, mire gondolt Vlagyimir Putyin orosz elnök, amikor bejelentette a vasárnap estig tartó húsvéti tűzszünetet, de jól láthatóan mindenkit meglepett vele, az ukránokat annyira, hogy mindjárt harmincnaposra bővítették volna. Nem volt egy hosszú fegyvercsend, viszont megmutatta, hogy van alternatívája a gyilkolásnak.
Az apró lélegzetvétel persze már négy hónappal ezelőtt is bekövetkezhetett volna, ám a politikailag korrekt politikusok és sajtójuk Orbán Viktor karácsonyi tűzszünetre tett javaslatát csípőből elvetették, sőt kifejezetten megbélyegezték miatta a magyar miniszterelnököt. Az ukrán külügyminiszter akkor a talpnyaló médiája értékelésében kiosztotta a tűzszünettel házaló magyar miniszterelnököt, ráadásul egyenesen felszólította, hogy hagyjon fel a béke és a karácsony témájában az „erkölcstelen manipulációval”. A négy hónapja még becstelen mesterkedésnek minősített felvetés mára erősen kívánatossá vált, a harminc óra helyett pedig már harmincnaposra bővítenék.
A mostani fegyverszünethez csak annyi kellett, hogy a politikai korrektség egy pillanatra elhallgasson, és a decemberben még hiányzó csend emlékeztette a feleket, mit szalaszthatnak el, ha makacsul ragaszkodnak az öldökléshez. Akkor senki nem állt Orbán Viktor mellé, most azonban Donald Trump a maga ravasz, nyers modorában éppen ezt tette. Húsvét előtt figyelmeztetést küldött a feleknek, hogy ha képtelenek észszerűen közelíteni a békéhez, akkor elfelejti őket, nem foglalkozik tovább a konfliktussal, felőle az utolsó emberig öldöshetik egymást. Az amerikai elnök pontosan úgy járt el, mint a rafinált apa, aki látja, hogy minden kérlelése, korholása, fenyegetése falra hányt borsó, és úgy tesz, mintha nem is törődne többé acsarkodó fiaival, kezét az ajtó kilincsére tette, és ezzel mindenkit megdöbbentett, hiszen korábban azt ígérte, hogy huszonnégy óra alatt békét teremt. Arra persze nem számíthatott, hogy a kibicek a békétlenkedés folytatásáért üvöltenek, sőt elborult hangon hörögve követelik a még több vért, a katasztrófa kiszélesítését.
A kilincsre tett kéz azonban megtette hatását, még a politikailag korrekt vérgőzös szomszédok sem kaptak levegőt, míg a két vásott kölyök megszeppent. A két kakaskodó ugyanis pontosan három éve tapasztalja, hogy a látványosan ökölrázó kívülállók képtelenek a megoldásra, noszogatásuk, fogvicsorgatásuk üres locsogás; és ha a főnök tényleg távozik, akkor reménytelenül magukra maradnak, ítéletnapig csépelhetik egymást. Putyin éppúgy tisztában van Trump szerepével, ahogy Zelenszkij, akit hiába ölelget szemérmetlenül lelkesen Von der Leyen asszony, hiába lapogatja a hátát Macron, és hiába undorodik Trumptól, a megoldásra egyedül ő képes, nélküle csak a reménytelenség marad, mert Európa valójában nem megoldás semmire, hanem maga a szivárványos probléma. Putyinnak lépnie kellett, hiszen vezérei hiába jelentgetik naponta az újabb és újabb elfoglalt falvakat, valójában csak csoszog a gépezet, Trump nélkül még évekig eltarthat a kéthetesre tervezett beavatkozás.
A húsvéti tűzszünet ugyan csupán egy gesztus – ami persze ezer emberi életet jelent –, de ne felejtsük, minden konfliktust csak gesztusokon keresztül lehet rendezni. Éppen ezért, lényegtelen is, hogy a két oldalon hányszor sértették meg ezt a nyúlfarknyi csendet, sokkal fontosabb, hogy a fronton a torkolattüzek villanásai helyett a napfényt lehetett csodálni; és aki egyszer belekóstol a füstmentes ragyogásba, annak nem sok kedve marad a további vérengzéshez.
Négy hónap késedelem, a sokmilliárdnyi elégetett dollár mellett, százezer ember életébe került. Nagy ár, persze még mindig kevesebb áldozattal jár, mintha Trump tényleg becsukja maga után az ajtót. Az amerikai elnökváltás mellett ennek a felismeréséhez kellett ennyi idő.
A szerző vezető szerkesztő
