Amikor Donald Trump elindította a kereskedelmi háborút Kína ellen, sok nyugati elemző úgy vélte, hogy az amerikai vámok megroppantják az exportorientált kínai gazdaságot. De egyébként is – így szól a fáma – a kínai növekedés már rövid távon sem fenntartható: a zárt társadalom, a csökkenő születések és a növekvő átlagéletkor, valamint a bérszínvonal emelkedése mind azt predesztinálják, hogy a „középső birodalom” nem nőhet az Egyesült Államok fölé.
A vámok hatására gyorsult fel az automatizáció
Ehhez képest azt látjuk, hogy a büntetővámok nem törték meg Kínát, hanem felgyorsítottak egy már javában zajló folyamatot: az automatizációt. A kínai vállalatok, szembesülve a külső nyomással és a növekvő bérköltségekkel, tömegesen kezdtek beruházni robotikába és AI-megoldásokba. Mindez nem csupán védekezés volt, hanem támadás is: a hatékonyság növelésével Kína megőrizheti versenyképességét, sőt, máris új ipari standardokat kezdett kialakítani.
2023-ban Kína a világ ipari robottelepítéseinek több mint 50 százalékát adta Az International Federation of Robotics adatai szerint abban az évben 392 robot jutott 10 ezer gyári munkásra, szemben a 2017-es 92-vel. Ezzel a világ harmadik legautomatizáltabb gazdaságává vált Dél-Korea és Szingapúr mögött.
A „Made in China 2025” program már a vámháború előtt kijelölte az irányt, de Trump politikája katalizátorként hatott. Az állami támogatásokkal felgyorsított robotizáció célja világos volt: Kína ne csak összeszerelő üzem legyen, hanem a jövő technológiai nagyhatalma.
A hazai robotgyártás aránya 2020 és 2023 között 30 százalékról 47 százalékra nőtt. Nemcsak a nagyvállalatok, hanem a kis- és közepes cégek is rohamtempóban állnak át automatizált gyártásra. Például Kuangcsouban egy kisvállalkozó AI-vezérelt, kamerás robotkart vásárolt, amely képes megfigyelni és lemásolni a hegesztési folyamatokat, minimális emberi beavatkozással. Az „A Geeker Auto (极客汽车) gyártósorain pedig nagyfelbontású kamerák segítségével az AI ellenőrzi a kész autókat, és a számítógép másodpercek alatt jelzi a hibákat a dolgozóknak.
A kínai kormányzat jelentős támogatást nyújt az automatizációs technológiák fejlesztéséhez, és évente mintegy 350 ezer gépészmérnököt bocsát ki az egyetemeiről, szemben az Egyesült Államokban évente végző 45 ezerrel.
Humanoid robotok: egy új iparág születése
A kínai stratégiában külön helyet kapnak a humanoid robotok. A Fourier Intelligence és az AgiBot fejlesztési programjai azt mutatják, hogy Kína nem elégszik meg az ipari robotikával. A cél, hogy 2025-re tömeggyártásba kerüljenek ezek a robotok, 2030-ra pedig Kína világelső legyen ezen a téren.
Ez nem csupán technológiai dicsőség: a humanoid robotok integrációja a gazdaságba választ ad a munkaerő-csökkenésre, miközben új exportcikket is jelenthet a világpiacon.
A teljesen automatizált, ember nélküli „sötét gyárak” koncepciója már nem science fiction Kínában. Az ilyen üzemek fenntartási költsége minimális, hiszen nincs szükség világításra, fűtésre vagy egyéb infrastrukturális kiadásokra, amelyek az emberi munkaerőt szolgálják.
Ezzel szemben az USA-ban a magas bérköltségek és a szakemberhiány gátolják az automatizáció ilyen mértékű elterjedését. Egyébként jellemző, hogy az amerikai versenyképességi jelentések még a közelmúltban is az „élőerőből” indultak ki, és több millió bevándorlóval számoltak az évtized végéig – figyelmen kívül hagyva a migráció járulékos költségeit.
A trumpi fordulat, a kitoloncolások következtében a humánerőforrásra építő stratégiák jelenleg kivitelezhetetlennek tűnnek, és bár az elnök szerint az AI és a robotika területén is Amerikának követeli az elsőséget a világban, a vámháború paradox módon pont azokat az amerikai cégeket sújtotta, amelyek kínai alkatrészekre építették robotikai megoldásaikat.
Vagyis a szándékaival ellentétben a MAGA-kurzus első száznapos mérlege katasztrofális az USA versenyképességére nézve.
A jövő: stabilitás vagy újabb feszültségek?
Kína robotikai és AI-stratégiája hosszú távra tervez. Ha sikerül konszolidálni az elért előnyöket, akkor nemcsak a demográfiai kihívásokat hidalhatja át, hanem meghatározóvá válhat a globális technológiai piacon.
A nyugati narratívák, miszerint Kína „magától összeomlik”, egyre inkább elvesztik alapjukat. Ehelyett reálisabb forgatókönyv, hogy Peking a robotok segítségével új modellt épít – egy olyan gazdaságot, ahol a termelés nem a lakosság létszámától, hanem a technológiai kapacitásoktól függ.
Érdemes megjegyezni, hogy az automatizáció egy ponton túl akkora árrést és profitot biztosíthat, amelybe akár az is beleférhet, hogy – mondjuk úgy – a robotokkal TB- és nyugdíjjárulékot „fizettetnek”. Hasonló ötletet már többen – köztük Bill Gates – is felvetettek, ám egy ilyen intézkedés bevezetése Nyugaton az ipari lobbi masszív ellenállásába ütközne. Kína viszont a népszerű tévhittel ellentétben nem kapitalista ország: irányított gazdaság tervekkel, a piacokon túlmutató, összetett logikával – ott ez leginkább egy párthatározat kérdése lehetne. Tehát valószínűleg tévednek, akik a szociális rendszer összeomlására fogadnak.
Szóval, a kérdés már nem az, hogy Kína túléli-e a vámháborút és a demográfiai válságot, hanem az, hogy a világ többi része hogyan alkalmazkodik egy robotizált kínai nagyhatalomhoz.
