Balázs Péter, korábbi MSZP-s kommunista külügyminiszter nem hajlandó a jót keresni a másik emberben, azért aztán meg se találja. A Trump–Orbán-találkozó juttatta eszembe ezt a gondolatot, amelynek eredetije Matt Haig írótól származik, és így szól: Amennyiben hajlandóak vagytok a jót keresni valakiben, meg is fogjátok találni. Bár elég csak Szolzsenyicinre gondolni, s akkor nyilvánvaló, hogy a kommunista a nem kommunistában nem akarja a jót megtalálni, még ha az tálcán kínálja magát, akkor sem.
Nincs senki, aki jobb, bölcsebb vezető lenne, mint Orbán Viktor – mondta Donald Trump a magyar kormányfőről. Aki hajlandó a jót meglátni, az örül az ilyen kijelentésnek. Nemcsak azért, mert egy amerikai elnök mondta, akiből – a remények szerint – hamarosan ismét elnök lehet. Hanem egyáltalán, ha egy külföldi személyiség egy honfitársunkról nyilvánosan jót mond, azt büszkeséggel kell fogadnunk, főleg, ha az történetesen a magyar miniszterelnök.
Balázs Péterből a találkozó kapcsán csöpögött a rosszindulat. Az ATV Egyenes beszéd című műsorában kétségbe vonta már Trump meghívásának őszinteségét is. Azt mondja ez a „bölcs” komcsi, hogy „Meghívást ki is lehet provokálni. Itt soha nem fogjuk tudni az igazságot.” A komcsik terelésben is nagymesterek. Azt mondja, ki lehet provokálni, de gyorsan hozzáteszi, hogy soha nem fogjuk megtudni az igazságot. Akkor tessék mondani, egy magára valamit adó miniszter, aztán EB-biztos miért engedi meg magának, hogy eleve olyan dolgot állít, amit maga is valószínűsít, hogy hazugság. Miért?
Azért, hogy az egész látogatást, amelynek nyilvánvaló nemzetközi sikere volt a konzervatívok, republikánusok körében mindenképpen, elkezdje bagatellizálni. Jelentőségét kisebbíteni. Pedig tudhatná, hogy Trump első elnöksége előtt Tusványoson éppen Orbán volt az egyetlen, aki nyilvánosan le merte tenni a garast mellette. Ami aztán be is jött, s aminek az ország négy éven keresztül a hasznát látta. Soha nem voltak olyan jók az amerikai–magyar kapcsolatok, mint akkor. Trump már akkor barátjának nevezte Orbánt. A baráti viszony a hétköznapokban is kitüntető két ember számára, nemhogy a nemzetközi kapcsolatokban. Főleg nem, ha azt az egyik nagyhatalom, az Egyesült Államok elnöke fejezi ki egy kisebb ország kormányfője iránt.
Balázs Péter mást sem csinált az interjú során, mint csökkenteni próbálta a találkozó jelentőségét. Orbán útját egyenesen kirándulásnak nevezte. „Orbán Viktor most tett egy olyan kirándulást az Egyesült Államokban, amivel rongálta a magyar–amerikai kapcsolatokat. (…) Ha önmagában nézem, akkor Orbán Viktor elment Floridába egy házibulira. Ennyi történt. Komoly tárgyalás ott nem volt. Egy szűk órát ott beszélgettek.”
Honnan tudja, kedves Balázs Péter, hogy milyen tárgyalás zajlott az alatt az egy óra alatt. Megint olyan dolgot becsmérelt, amelyről fogalma sincs. Fogalma sincs arról, hogy ki volt-e provokálva a meghívás, ahogy arról sem, hogy miről beszélgettek, volt-e komoly tárgyalás. Visszaélt azzal a képpel, amit az évtizedek során kialakított magáról: ha Balázs Péter megszólal, akkor biztos igazat mond.
Ön is láthatja, kedves Olvasó, hogy ennek az ellenkezője az igaz. Most úgy igyekszik szolgálni a kommunistákat, hogy kísérletet tesz legnagyobb politikai ellenfelük lejáratására. Hogy mondja Szolzsenyicin? „Nincs olyan vastag bőrt igénylő hazugság, amit egy kommunista szemrebbenés nélkül ki ne mondana, ha azt a mozgalom érdeke vagy az elvtársak személyes boldogulása így kívánja.” Hozzáteszi: „Egészséges szellemű európai ember nem lehet kommunista!”
Az ukrajnai békével kapcsolatban is csöpög Balázsból a rosszindulat. Mint mondja: „Az egy gyermeteg föltételezés, hogy majd jön a Trump bácsi, és egy nap alatt megoldja. Aki ilyet mond, az nincs tisztában a helyzet bonyolultságával. (…) Csakhogy a béke akkor áll meg a lábán, ha tartós. Ha fönntartható. És Ukrajnában ma nem olyan a helyzet, hogy egy varázsütéssel fenntartható helyzetet lehetne teremteni.”
Pedig a dolog nem olyan bonyolult. Orbán azt mondja: „Trump egy fillért sem fog adni az ukrán háborúba. Ha Amerika nem ad pénzt, akkor az európaiak egymagukban képtelenek finanszírozni ezt a háborút, és akkor a háborúnak vége.”
Lehet, hogy ez rossz hír Balázsnak, mert az elvtársainak, a neomarxista Brüsszelnek és a balos amerikai demokratáknak inkább a háborúskodás az érdeke. Az embereknek azonban nem. A biztonság, a nyugalom, az emberélet megőrzése mindenek feletti érték.
De ha valaki nem tudja a jót keresni, az meg sem találja.
A szerző újságíró
