Az orosz vélemények szerint ezzel végre igazolást nyert, hogy a Nyugat végig hazudott szinte minden vonatkozásban az orosz–ukrán háborúval összefüggésben.
Az Izvesztyija értékelése szerint a The New York Times extrém hosszúságú tényfeltáró cikke nem közölt semmilyen új információt az orosz–ukrán háborúról, mert valójában csak megerősítette az orosz sajtó, hadsereg és kormányzat által évek óta folyamatosan elmondottakat. Az orosz lap ugyanakkor hangsúlyozza, hogy az amerikai globalista lap cikkének egyik fontos beismerése annak a virágnyelven való megfogalmazása, hogy az egyre komolyabb amerikai katonai részvétel miatt a háború egészére folyamatosan rávetült a harmadik világháború kitörésének a veszélye.
Az Izvesztyija szerint a globalista fősodrú média egyik kiemelt médiumának számító NYT feltehetően azért közölt most egy sok vonatkozásban beismerő és felelősségvállaló összeállítást az amerikai részvételről az ukrajnai háborúban, mert arra számít, hogy a cikk tartalmára várhatóan olyan reakciók érkeznek orosz oldalról, amely lelassítja a Donald Trump elnök által viszonylag gyorsan elérni tervezett orosz–ukrán békemegállapodás elérését.
Mint ahogy arról korábban már lapunk is beszámolt, a The New York Times tényfeltáró cikke részletesen beszámol arról, hogy az USA hadseregének európai parancsnokságán belül a 18. légideszant hadtest wiesbadeni központjából hogyan is irányították az amerikai tábornokok az ukrajnai háború történéseit egészen mostanáig.
A New York Times írása azt állítja, hogy az Egyesült Államok az elmúlt három évben sokkal mélyebben részt vett Ukrajna katonai műveleteiben, mint azt eddig hivatalosan bárki is elismerte volna a nyugati szövetség részéről.
A szöveg szerzője, Adam Entus több mint 300 interjút készített Ukrajna, az Egyesült Államok, Nagy-Britannia, Németország, Lengyelország, Belgium, a balti államok és Törökország volt és jelenlegi tisztségviselőivel, politikusaival és titkosszolgálati tisztségviselőivel. Ismertette a németországi wiesbadeni parancsnoki központ munkáját, ahol az amerikai katonák az ukránokkal közösen tervezték a hadműveleteket, segítve őket a célpontok kiválasztásában és a stratégiai tervezésben. A lap többek között ismerteti a 2023 nyarán végrehajtott ukrán ellentámadás kudarcának okait, és leírja a krími híd elleni támadást ATACMS-rakétákkal, és beszél a háborúnak arról az epizódjáról is, amikor az amerikai becslések szerint ötven százalékra nőtt annak a valószínűsége, hogy Oroszország akár atomfegyvert is bevethetett volna.
Az amerikai lap részletesen kitér arra, hogy az ukrajnai háború kezdeti szakaszától az Egyesült Államok ukrajnai háborús hadműveleti központja a németországi Wiesbaden városában állomásozó 18. légideszant hadtest központjában működött Christopher T. Donahue altábornagy vezetésével, ahol a személyesen a helyszínen jelen levő, ukrán összekötő felettes Mykhaylo Zabrodskyi altábornagy volt. A hadműveleti központ nemcsak pontos részletes műholdas és elektronikai felderítési információkkal látta el Ukrajnát, de az amerikai hadsereg pontos támadási, ellentámadási terveket is készített a teljes frontvonalra és minden napra vonatkozóan.
A lap felidézi, hogy a háború előrehaladtával egyre újabb, egyre bonyolultabb, egyre halálosabb amerikai katonai eszközök kerültek Ukrajnába, a Biden-adminisztráció pedig újabb, korábban betiltott titkos műveletet engedélyezett Ukrajna területén.
Az amerikai katonai és CIA-tanácsadókat Kijevbe küldték, és kis idővel később már azt is megengedték nekik, hogy a frontvonalakra utazhassanak, közvetlenül a harcokhoz.
Amikorra a katonaság és a CIA zöld utat kapott, hogy Oroszország mélyén végrehajtott csapásokban is közreműködjön, addigra a wiesbadeni hadműveleti központ már jelentősen kibővült. Egy lengyel tábornok lett Donahue tábornok helyettese. Egy brit tábornok irányította a logisztikai központot, egy kanadai pedig a kiképzést felügyelte. Az amerikai hadsereg alakulatainak a képviselői mellett a központban jelen voltak a Központi Hírszerző Ügynökség, a Nemzetbiztonsági Ügynökség, a Védelmi Hírszerző Ügynökség és az Országos Térinformatikai Hírszerző Ügynökség tisztjei és a szövetséges NATO-koalíciós hírszerző tisztek is.
A Dragon Corps néven ismert 18. légideszant alakulat Task Force Dragon műveletében az ukrán oldalról csaknem húszan – hírszerző tisztek, hadműveleti tervezők, kommunikációs és tűzvezetési szakemberek – voltak jelen Wiesbadenben. Az ukránok és amerikaiak minden reggel összegyűltek, hogy megvizsgálják az orosz fegyverrendszereket és a szárazföldi erőket, és meghatározzák a legjobb, legnagyobb értékű célpontokat az orosz–ukrán háború frontvonalain. A prioritási listákat ezután átadták a titkosszolgálati fúziós központnak, ahol a tisztek adatfolyamokat elemezve meghatározták a célpontok helyét.
A lap kiemeli, hogy az Egyesült Államok Európai Parancsnokságán belül működő wiesbadeni hadműveleti központ felügyelte az összes ukrajnai HIMARS-csapást is. Donahue tábornok és segédei felülvizsgálták az ukránok céllistáit, és tanácsot adtak nekik a kilövőállásaik elhelyezésére és a csapások időzítésével kapcsolatban. Az ukránoknak csak az amerikaiak által biztosított koordinátákat lehetett használniuk.
Ezt biztosította az is, hogy a robbanófejek kilövéséhez a HIMARS kezelőinek egy olyan speciális elektronikus kulcskártyára volt szükségük, amelyet az amerikaiak kezeltek, és bármikor kikapcsolhattak.
A fegyverek, fegyverrendszerek használata mellett a cikk kitér a háború általános menetének és az egyes főbb taktikai, stratégiai döntéseknek az értékelésére is amerikai szempontból. Az orosz–ukrán háború történéseiről a Biden-kormányzat szempontjai alapján író cikk szerint Ukrajna az amerikai hadieszközöknek és az amerikai katonai felderítési és irányítási segítségeknek köszönhetően alapvetően megnyerhette volna a háborút Oroszországgal szemben, ha a kijevi fél követte volna Washington utasításait, és nem kezd egyre újabb értelmetlen, káros PR-akciókba egyes frontvonalakon.
A lap által adott értékelés szerint Ukrajna legyőzhette volna Moszkva erőit, ha az ukrán haderő az amerikai tábornokok által meghatározott egyetlen frontszakaszon, egyetlen irányba, a Krím felé támad minden erejével 2022–23-ban. Ehelyett azonban a kijevi vezetés többször is megosztotta az erőket és a hadianyagot, hogy aztán az emberi erőforrásokat elpazarolva a Donbász, Bahmut, illetve legvégül Kurszk felé indítson támadásokat.
A The New York Times véleménye szerint rossz irányba vitte el a háború menetét az is, hogy Zelenszkij ukrán elnök gyakran egyedül és pillanatnyi PR-érdekek miatt katonailag rossz döntések sorát hozta meg, miközben az ukrán tábornoki karon belül és sokszor az ukrán és az amerikai katonai vezetők között is személyes ellentétek nehezítették a mindennapi együttműködést.
A lap kiemeli, hogy az ukrán vezérkari főnök Valerij Zaluzsnij és az USA hadseregének vezérkari főnöke, Miley tábornok között is kifejezetten rossz volt a viszony. Ugyanakkor összességében az amerikai kiadvány szerint a háborúban a 18 és 25 év közötti ukrán férfi lakosság besorozásának az elmulasztása, az amerikai és az ukrán fél közötti rivalizálás és neheztelés, valamint az eltérő igények, illetve célok miatt maradt el a győzelem a jelentős nyugati anyagi és haditechnikai támogatás ellenére is.
