„Meg merem jósolni: legkésőbb egy éven belül az Északi Áramlat egy amerikai befektető tulajdonába kerül, és a gáz Oroszországból Európába áramlik majd a vezetéken keresztül. Jegyezzék meg a szavaimat. Egy év, és az Északi Áramlat üzembe áll!” – mondta a szerb államfő.
Aleksandar Vucic szavai végig söpörtek az internet világán, annak ellenére, hogy valójában nem bizalmas információkat osztott meg, az Északi Áramlat jövőbeni sorsáról. A Wall Street Journal már novemberben azt közölte, hogy Stephen Lynch, egy oroszországi üzleti tapasztalattal rendelkező amerikai befektető azzal a kéréssel fordult az Egyesült Államok kormányához: engedélyezzék számára, hogy ajánlatot tegyen az Északi Áramlat-2 gázvezeték megvételére, ha az árverésre kerül.
Valószínűleg oda fog kerülni, mert a svájci Zug kanton bírósága 2025. január 10-ig ismét meghosszabbította az Nord Stream-2 AG csődjére vonatkozó moratóriumot. A cég hitelezői nemrégiben Zugban értekezletet tartottak, amelyen a hitelezőkkel kötött megállapodás tervezetét kellett bemutatni. A találkozó eredményét egyelőre nem hozták nyilvánosságra.
A Nord Stream-2 AG egy Svájcban bejegyzett cég, az Ukrajnát elkerülő és a Balti-tenger felszíne alatt, Oroszországból kiindulva Németországig húzódik, évi 55 milliárd köbméter gáz szállítására képes vezeték tulajdonosai már korábban csődöt jelentettek, miután 2022. szeptember 26-án az Északi Áramlat-1-et és az Északi Áramlat-2-őt felrobbantották. Eddig a helyreállításra nem volt remény, részben az Oroszország ellen bevezetett nyugati szankciók, részben pedig a magas költségek miatt. Ráadásul, az Északi Áramlat-2 még soha nem volt üzemben, mert az ukrajnai háború kirobbanása után Németország megtagadta a szükséges engedélyek kiadását.
De akkor Mr. Lynch miért akarja megvenni az Északi Áramlat-2-t?
A kérdés jogos és nem is annyira költői, mint ahogy az első olvasásra látszik. Annál is inkább, mert a választ maga az üzletember adta meg. Lynch úgy látja, hogy „fillérekért” meg tudná vásárolni az Északi Áramlat-2-t, amelyet mintegy 11 milliárd dollárra értékeltek, hozzátéve, hogy ilyen lehetőség csak egyszer adódik egy generáció életében.
„Az USA számára óriási lehetőséget jelentene, hogy, átvegye az ellenőrzést az Európai Unió energiaellátása felett – állította Lynch.
Világos beszéd, itt már nem csak a lóláb lóg ki, hanem maga az egész ló is. Miről is van szó? Az északi áramlat négy ágának felrobbantásával a német hatóságok négy Ukrajnához köthető személyt vádolnak. Egyik közülük hivatásos, a másik három amatőr búvár, akik állítólag csak a robbantás előtt néhány héttel kaptak kiképzést.
Viszont, az Északi Áramlat felrobbantásához mindenképpen profikra és speciális felszerelésre lett volna szükség, például mini tengeralattjáróra. Ilyennel viszont a búvárcsapat nem rendelkezett. Kinek volt az érdeke felrobbantani az Északi Áramlat gázvezetéket?
Joe Biden amerikai elnök és Victoria Nuland, aki az Egyesült Államok külügyminisztériumának ötödik legmagasabb posztját töltötte be, előzőleg félreérthetetlenül kijelentette:
Az Északi Áramlat-2-t nem helyezhetik üzembe, mert azt mindenképpen megakadályozzuk.
Az egész mögött az amerikai demokrata párti adminisztráció Európával szembeni paradigmaváltása áll. Mindeddig Németország, amely Európában a legnagyobb gazdasággal rendelkezik, volt az Egyesült Államok egyik legjelentősebb partnere. Csakhogy Németország kontinentális hatalom, amelynek hosszú évszázadokra visszanyúló kapcsolatai vannak Oroszországgal.
Ez a viszony mindig arra épült, hogy Németországnak van befektetni való tőkéje, műszaki felkészültsége, viszont az energiahordozók terén csak szénnel rendelkezik, ásványi kincsekből is híján van, valamint a termőföldek is csak szűkösen állnak rendelkezésre, ezért folyamatosan élelmiszer behozatalra szorul.
Oroszország viszont nem rendelkezett a szükséges befektetendő tőkével, műszaki téren is lemaradás mutatkozott, viszont bőséges energiahordozók, ásványi kincsek és nagy kiterjedésű mezőgazdaság állt rendelkezésére.
Némi túlzással erre a helyzetre is idézhetjük Helmut Kohl egykori német kancellár szavait: Összenő, ami összetartozik.
Ez az „összenövés” megjelent már a középkorban is, amikor az orosz állam felemelkedett Európában, és folytatódott Nagy Péter cár idején, majd valójában 1871-ben a német egyesítés után bontakozott ki. Ezt követte az első világháború után, a két vesztes, Németország és Szovjet-Oroszország 1922-ben Rapallóban – olasz nyaralóhely Genova közelében – kötött külön megállapodása a kereskedelmi kapcsolatok visszaállításáról. A második világháború előestéjén a Molotov–Ribbentrop-paktum aláírását követően az együttműködés még szorosabbá vált. A második világháború után, a hidegháború idején – amikor a két rivális tábor farkasszemet nézett egymással – Washingtonban elő is jött a rapallói német–orosz (szovjet) kiegyezés megismétlődésétől való félelem.
Mindebből az amerikai demokrata párti globalista vezetés azt a következtetést szűrhette le, hogy Németországot nem lehet biztonságosan leválasztani az orosz gazdaságról és az ebből adódó politikai együttműködésről. Ez még a legvadabb hidegháborús időszakban sem sikerült teljesen.
Mindez azzal a veszéllyel járhat Amerikára – különösen, ha figyelembe vesszük az „Egy övezet, egy út” kínai elképzelés megvalósítását –, hogy majdnem az Atlanti-óceántól, a Csendes-óceánig egy hatalmas eurázsiai gazdaság jöhet létre, amelynek már most is meg vannak a politikai vonzatai. Ennek megakadályozása volt az Ukrajnai háború kirobbanásának egyik oka is.
A felismerés tett követte, Washingtonban eldöntötték, hogy az európai hatalmi központot átstrukturálják, és Németország körül építik ki, olyan államokkal, amelyek nincsenek kiszolgáltatva az orosz szállításoknak. Így most kialakulóban van a Nagy-Britannia, északi államok, Lengyelország, Ukrajna, balti országok tengelye. Biden amerikai elnöknek ezért olyan fontos, hogy Ukrajna legalább álljon helyt a mostani háborúban.
Mindehhez azonban Németország amortizációja szükséges. Először levágták az olcsó orosz gázról, ami nagyon komoly gazdasági károkat okozott. Például, a Volkswagen az évtized végéig 35 ezer munkahelyet szüntet meg, a Bosch pedig tízezer ember elbocsátásáról beszél. Németország most az orosz gáz négyszereséért vesz amerikai cseppfolyós gázt, mert erre van ráutalva.
A következő lépés pedig az, hogy az Északi Áramlatot amerikai érdekek mentén helyreállítják, majd jön rajta az orosz gáz. Vagyis, az Egyesült Államok két bőrt húz le az Északi Áramlatról. Egyszer megszűnt az orosz gázszállítás, Európában el lehet adni a drága amerikai cseppfolyós gázt. Másodszor, majd ha helyreállítják az Északi Áramlat-2-t Washington az orosz gázt is megdrágíthatja, például a szállítási költségek megemelésével.
Mit is mondott az amerikai befektető: Az USA számára óriási lehetőséget jelentene, hogy, átvegye az ellenőrzést az EU energiaellátása felett.
Az igazi kérdés az, hogy Donald Trump január 20-i elnöki beiktatása után, lesz-e az amerikai globalista erőknek lehetősége, hogy ezt a tervet végigvigyék?
