Két amerikai szóváltását nagyon megjegyeztem Elon Musk közösségi oldalán, az X-en, miközben Donald Trump beiktatása zajlott. Az egyikük az egyik videó alá azt írta: „És most ti mind azt hiszitek, hogy mától jobb lesz?” Mire valaki más: „Nem lesz jobb, csak máshogy lesz rossz. És ez a máshogy nekem jobban tetszik.”
A South Park vonatkozó epizódját már sokszor, sok különféle helyen megemlítettem abból az időből, amikor Barack Obama lett az Egyesült Államok elnöke és így ő lett az első fekete ebben a tisztségben. Az az epizód remekül összefoglalja mindazt, ami újra meg újra megismétlődik a világban a második világháború óta, ha egy új amerikai elnök kerül hatalomba.
A helyzet azonban most különleges, mert egy olyan elnök került hatalomba, aki kimaradt egy körből, visszatért és még egy merényletet is túlélt. Egy olyan figura, aki a valóságshowjában tanulta meg használni a médiát és megértette, hogy miként kell kommunikálni széles tömegek felé ahhoz, hogy eredményes legyen, nem pedig etikus. És ami a legfontosabb: egy olyan elnök került hatalomba, aki pontosan tudja, hogy már többször nem indulhat az elnöki pozícióért, ezért lényegében azt csinál, amit akar. Mert mindehhez még ráadásul akkorát is nyert.
Megverte az eddig mértékadónak és objektívnak hívott hagyományos médiumokat, legyőzte a republikánus pártban azokat, akiknek elege volt belőle és valóban olyan kivételes helyzetbe került, hogy akkora az aszabíjja (lásd itt) körülötte, hogy bármit megváltoztathatnak. Ennek ékes példája, hogy a beiktatás után egy stadionban kezdett rendeleteket aláírogatni és olyan vad dolgokat mondott a beszédében, amihez képest az összes korábbi eddigi amerikai elnöki beiktatás elhalványul, pedig volt egy pár.
Hogy ez a lendület mire lesz elég, azt majd az idő eldönti. Az viszont egyértelmű, hogy a lendület túl nagy és egyértelműen ki fog mozgatni rengeteg mindent abból a pozícióból, ahová a második világháború végén került. Egy teljesen másik világban élünk, mint amibe a szüleink és nagyszüleink születtek. Nem csak az olyan jelképes döntésekre kell gondolni, minthogy a Mexikói-öböl mostantól az Egyesült Államok térképein már nem mexikói, hanem arra is, hogy ennek az embernek feltett szándéka az országa területét növelni azért, hogy körbehajózható legyen és hogy kitermelhessék az északi-sarkkör alatti ásványi kincseket. Hogy ezért mástól kell azt a földet megszerezni (szépen vagy csúnyán) a cél szempontjából irreleváns. Ugyanezért Oroszországot vagy Kínát Európából elmondták mindennek, most meg nagy a csend, mert a nagy vízen túlra már nem mernek odaszólni. Pedig most kéne igazán, mégiscsak az EU területéről van szó.
Az első reakciók a beiktatása után annyira nevetségesek, hogy nehéz kiválasztani, Európa Ursulájának telefonjából, vagy más brüsszeli készülékéből született a legabszurdabb és legbizakodóbb köszöntő az X-en. Azon az X-en, amelynek a jelek szerint hamarosan a nővére lesz a TikTok, mert Trump arra utalt, hogy amerikai kezekbe kellene kerülnie a TikTok felének, így a másik fele maradhatna kínaiban. Ha ez létrejön, akkor tökéletesen megad minden elemet ahhoz az egyenlethez, ami az EU nevű, jelenlég még létező képződmény helyiértékét beárazza. Annál, minthogy amerikai és kínai kezekbe is kerülhet az appból a big data, egyszerre, egyazon alkalmazásból, ráadásul az európaiak telefonjaiból is, plusz ez ellen már semmit sem tehet az EU vezetése, nagyszerűbb jelkép nincs. Mégis mi lesz a következő? Betiltják? Oké. Aztán az X-et is? Oké. De hát átállt a Meta is, akkor Facebook se legyen meg Instagram, vagy WhatsApp? Jó. Azt is lelövik az EU-ban. Rendben. De még a Google vezére is ott állt Trump eskütétele idején, csak előtte sunnyogtak és nem hangosan fordulnak. Sőt, az Apple vezetője is ott volt. Meg az Amazon vezetője is. Akkor hát bezárják az egész internetet az EU-ban, vagy mégis mi lesz a koncepció?
Minden lustaságot, tehetetlenséget, beképzeltséget, elbizakodottságot most sokszorosan meg fog fizetni itt mindenki. Mindenki fizetni fog azért, mert az elmúlt négy évtized során Európában a szinte ingyenes amerikai védelemre és az olcsó orosz energiára alapozva hozták létre azt az elkényeztetett jólétet sok-sok európainak, amit aztán úgy állítottak be, mintha a helyiek meg is érdemelték volna. Mintha a munkájuk, a tudásuk érdemessé tette volna őket erre az életszínvonalra. Azt hazudták nekik, hogy a magas hozzáadott érték, a csodálatra méltó európai szellemiség, a jogbiztonság, a hagyomány és ez a Milka-reklámmal kevert múzeumhalmaz az, ami ezt a jólétet garantálja. Sőt, azt is hazudták nekik, hogy mindjárt jön az igazán jó világ és a négynapos munkahét. Azt hazudták az embereknek, hogy azért vándorolnak be ide a migránsok, mert itt jobb élni, nem azért, mert kapják a segélyt. Azt hazudták, hogy az európai innovációt irigyli Ázsia és Amerika is, mert az európai gógyi és szellemiség egy értékteremtő valami, aminek a csodájára járnak a földkerekségen. Azt is hazudták, hogy a német cégek, a francia dizájn és az olasz divat olyan csillagok, amik mindig fényleni fognak és mindenki a csodájára jár az együttállásuknak. Aztán most, hogy sorra zárják be a 100 évesnél is idősebb iparvállalatokat, akkora csend van, hogy még az ördögszekeret se fújja át a szél az úton.
És közben nem született meg az európai processzor. Nem született meg az európai operációs rendszer. Nem született meg az európai közösségi oldal. Nem született meg az európai üzenetküldő alkalmazás. Nem született meg az európai keresőmotor. Nem született meg az önállóan, a világról leválasztva is működni képes európai internet. Nem született meg az európai hadiipar, amiben nem lett volna keresnivalója egyik nagyhatalomnak sem. Nem született meg még csak az igény sem arra, hogy az EU-nak saját hadereje legyen és fokozatosan ugyan, de valahogyan csak kikerüljön Amerika öleléséből. Nem született meg az igény arra, hogy 80 évvel a második világháború után a szovjetek után az amerikai csapatok is hazamenjenek Európából. Nem született meg az igény a saját ipari termelésre, amely garantálja, hogy világjárvány, a Szuezi-csatorna eldugulása vagy egy nagyobb háború esetén is legyen a polcokon minden, ami kell. Nem született meg az igény arra, hogy legyenek becsületes európai melósemberek, akik ide születtek, itt szocializálódtak és mégis fizikai munkát végeznek. Nem született meg az igény arra, hogy itt gyártás legyen, ipari mértékben és nem magas hozzáadott értékkel, csak olyan átlagossal és tiszteségessel. Nem született meg az igény arra, hogy a társadalmat ne húzzák be a két széléről középre, mert a nagy álmodozás közben azt is elfelejtették, hogy valakinek dolgoznia is kell, takarítania is kell, gyártania is kell. Meg gazdagnak is kell lennie, aki ezt a sok középen és alul lévőt menedzseli. És végül nem született meg rengeteg gyerek sem, mert az egyén álmai, céljai, vágyai mindig fontosabbak voltak a közösség érdekénél, azokkal könnyebb volt ugyanis választásokat nyerni. A nagy skandináv szocializmusra igazán kíváncsi leszek már rövidtávon is, amikor egyik oldalról Oroszország, az másik oldalról az Egyesült Államok, a távolból meg Kína csinálja hozzá a jó hangulatot.
Amikor Trump és Putyin, előbbi vastag filcével behúzzák az érdekszféráik határait, felállva fogok tapsolni. Amikor a kínai autógyárak átveszik a Volkswagen németországi gyárait, majd pedig az EU területén, Németországon belül jönnek majd ki a kínai elektromos autók a gyárakból, hogy agyonverjék a jóval hitványabb és drágább európai társaikat, még pezsgőt is fogok bontani, pedig nem iszom. Majd odaadom valakinek, aki szomjas lesz. És amikor meglepett Pikachuként fognak pislogni tátott szájjal, ahogy amerikai és kínai kezekbe kerülnek az adataik az európaiaknak és rájönnek, hogy ez ellen már túl sokat nem tehetnek, akkor hangosan fogok nevetni. És amikor az üres hadiraktárakkal, az egyre növekvő munkanélküliséggel, az egyre dühösebb migránsokkal (akinek valóban nem ezt ígérték) és az egyre kétségbeesettebb elméleti életet élő szerencsétlenekkel, az egyre dráguló árukkal és szolgáltatásokkal, meg az egyre több büntetővámmal szép lassan beleáll ez az egész a földbe, akkor érünk el a csúcsponthoz. Ekkor fogják azt mondani: erről Putyin, Trump és Hszi tehet. Senki más. Ők itt se voltak, nem tudják, mi történt, csak kitárták a kicsi szívüket, keblükre akarták ölelni a zöldellő réten rohangáló kisállatokat és egy nagyszerű Sohaországot akartak elhozni, csak ezek a csúnya diktátorok meg mindenféle nem európai, nem civilizált vadak tönkretették a kis álmaikat.
Nem fogok az EU sírjára virágot vinni. Azért nem, mert nem csak szeretem, de tisztelem is a természetet. A természet pedig olyan, hogy a gyengébb alul marad, az erősebb pedig győz. Az pedig, aki infantilisen viselkedik felnőttként is, akár szavazó, akár döntéshozó, veszíteni szokott. Az afrikaiak, a latin-amerikaiak, az ázsiaiak pedig szintén jól fognak szórakozni, mert az őseik ősei után ők is azért élnek úgy és ahogy, mert az európaiak ősei kirabolták őket. A leszármazottaik pedig akkora lúzerek lettek, hogy azt öröm lesz nézni nekik is.
Az ideál, az elmélet meg az álmodozás igen emberi dolog és nagyon fontos a csoportalkotás szempontjából, elengedhetetlen a lelkesítés és a motiválás terén. Az efféle lelki hülyeségek azok, amik egyénekből közösséget alkotnak, a közös élmények, hitek és fogalmak kötik őket össze eggyé. Ám amikor annyira elhiszik magukat, hogy totálisan elvesztik a realitásérzéküket és az arcuk méretétől már kimenekülni sem tudnak egy égő házból, úgy a természet lerendezi őket és a velük járó problémát is. Ugyanis a valóságban élünk, nem az elméletben. Ezért a valósághoz alkalmazkodunk, nem az elveinkhez vagy ahhoz, amilyen viselkedést mások várnak el tőlünk. Szórakoztató dolog az utópia, de rendkívül önveszélyes, ha meg is próbálják azt valósítani.
Ez innentől nagyon kemény menet lesz. Most indultunk el felfelé a hullámvasúton. És én nem vagyok meggyőződve arról, hogy a pályát befejezték és körbe is lehet rajta menni. Ha így van, akkor nem máshogy lesz rossz, hanem nem lesz sehogy.
A szerző rádiós műsorvezető
