Grönland stratégiai elhelyezkedése és természeti erőforrásai miatt több mint egy évszázada az Egyesült Államok ambícióinak célpontjává vált, de a sziget népszerűsége a hidegháború idején érte el a tetőpontját. A földvásárlási kísérletektől egészen a katonai bázistárgyalásokig mindent bevetettek, de Grönland ellenállt.
Az Egyesült Államok kezdeti érdeklődése Grönland iránt
Az Egyesült Államok érdeklődése a világ legnagyobb, nem kontinentális szigete iránt a 19. század végére nyúlik vissza, amikor William Seward külügyminiszter – aki 1867-ben 7,2 millió dollárért megvásárolta Oroszországtól Alaszkát – Grönlandot és Izlandot potenciális amerikai területként kezdte tekinteni.
Egy 1868-as jelentés Grönland hatalmas halászatára, állatvilágára és ásványi gazdagságára hívta fel figyelmet. A jelentés szerint Grönland felvásárlása arra kényszerítheti Kanadát (amely Alaszka és Grönland között található), hogy az Egyesült Államok részévé váljon.
De Grönland, Dánia autonóm területe nem csak egy üres jégszelet. A sziget évszázadok óta a bennszülött közösségek, túlnyomórészt inuitok otthona. Ezek a közösségek boldogan megélnek még Grönland zord sarkvidéki környezetében is, és olyan hagyományokat hoztak létre, amelyek középpontjában a halászat, a vadászat és a szárazfölddel való, szoros kapcsolat áll. Az Egyesült Államok korai érdeklődése nagyrészt figyelmen kívül hagyta ezeket a közösségeket, ehelyett a sziget stratégiai elhelyezkedésére és természeti erőforrásaira összpontosított – ez a tendencia évtizedekig folytatódik.
„Minden két tényezőn múlik: a helyen és az ásványokon – és ez valójában nem változott” – mondja Peter Harmsen, koppenhágai újságíró, a Fury and Ice: Grönland, az Egyesült Államok és Németország a második világháborúban című könyv szerzője.
Grönland szerepe a háborúban
Grönland jelentősége a második világháború idején került a középpontba. Miután Németország 1940-ben megszállta Dániát, az Egyesült Államok a sziget védelmére lépett Monroe-doktrínája alapján, amely óva intette az európai hatalmakat attól, hogy terjeszkedjenek a nyugati féltekére.
1941 áprilisára az Egyesült Államok aláírta a „Grönland védelméről” szóló megállapodást a dán nagykövettel, amely feljogosította az Egyesült Államokat katonai bázisok építésére és hozzáférésére a szigeten. A sziget kriolitlelőhelyei, amelyek létfontosságúak a repülőgépgyártáshoz, kritikus erőforrássá váltak. Grönland meteorológiai állomásai szintén nélkülözhetetlenek voltak az európai körülmények előrejelzéséhez, elősegítve a szövetségesek terveit.
Miután a náci Németország 1945 májusában megadta magát, a dánok arra számítottak, hogy az amerikai erők összepakolnak és hazamennek. De ők a helyükön akartak maradni.
A háború utáni erőfeszítés Grönland megszerzésére
A második világháború után az Egyesült Államok egy új potenciális veszélyre fordította figyelmét: a Szovjetunióra. A kibontakozó hidegháború közepette az amerikai katonai és haditengerészeti tisztek felismerték Grönland északi-sarkvidéki elhelyezkedésének fontosságát, mint az Egyesült Államok és az SZSZK közötti ütközőpontot. Owen Brewster, Maine korábbi szenátora Grönland megvásárlását „katonai szükségszerűségnek” minősítette. Grönland bővelkedett a feltárási és kutatási lehetőségekben is.
Az Egyesült Államok rejtetten azt javasolta, hogy fizessen Dániának százmillió dollár aranyat Grönlandért – jelentette évtizedekkel később az Associated Press.
„Az Egyesült Államok Nyugat-Európa-szerte igyekszik azt a nézetet kialakítani, hogy pozitív demokratikus erő, amely fenntartja a transzcendens értékeket, elismeri a függetlenséget és az autonómiát” – mondja Ron Doel, a Floridai Állami Egyetem történelemtudományi docense és az Exploring Greenland szerkesztője.
De a javaslat sokkolta a dán kormányt, mondja Hardt. „Bár sokat köszönhetünk Amerikának, nem érzem, hogy tartozunk nekik Grönland egész szigetével” – mondta Gustav Rasmussen dán külügyminiszter.
Folyamatos érdeklődés Grönland iránt
1951-ben az Egyesült Államok és Dánia új megállapodást kötött, amelynek értelmében az Egyesült Államok folytathatja működését és katonai bázisok felállítását a szigeten, ahogy azt az Észak-atlanti Szerződés Szervezete (NATO) – az 1949-ben megalakult transzatlanti katonai szövetség – megfelelőnek ítélte.
Az 1970-es években feloldották az Egyesült Államok Nemzeti Levéltárának azon dokumentumait, amelyek a második világháború utáni, Grönland megvásárlására tett kísérleteket tárták fel. Ennek ellenére egy dán újság csak 1991-ben számolt be róluk először, új vitát váltva ki Grönland szuverenitásáról és az Egyesült Államok történelmi ambícióiról.
Grönland jelentősége ma tovább növekszik az Északi-sarkvidék olvadásával, új hajózási útvonalakat és kiaknázatlan erőforrásokhoz való hozzáférést biztosítva. Ennek ellenére Dánia és Grönland is határozott: Grönland nem eladó.
„Grönland a grönlandi népé” – írta Múte Egede grönlandi miniszterelnök a közösségi médiában . „A jövőnk és a függetlenségért folytatott harc a mi dolgunk.”
