LMA
2025. március 19. szerda. 11:20
Vajon ki és mit gondolt, amikor elrendelte, hogy pár száz ukrán katona támadást indítson Oroszország belgorodi régiója ellen? S vajon miféle reményekkel mehettek neki az érintettek egy olyan államnak, melynek nagysága 11,5 millió négyzetkilométer, s ahol korábban (értsd: Kurszknál) óriási anyagi és technikai áldozatok és legkevesebb harmincötezer ember feláldozása révén sem sikerült maradandó eredményt elérni? Olyannyira, hogy a kezdeti másfél Budapest méretű foglalás mára egy szűkebb kerületre olvadt, ahonnét a csapdába esett kijevi erők gyakorlatilag nem győznek mindent hátrahagyva menekülni.
A kudarcról amúgy elsőként az ügyben érintett Moszkva számolt be, de már a „bátrabb” nyugati média is pedzegeti a tényeket. A mozzanatban huszonkilenc jármű, köztük páncélosok és csapatszállítók vettek részt. Történik mindez olyankor, amikor az oroszok a déli frontvonalon folyamatosan nyomulnak előre, s a legnagyobb kihívást számukra nem az itt-ott tapasztalható ellenállás, hanem a tartós utánpótlás megszervezése jelenti.
Mivel az „ellenséges” oldalak a „fejlett és demokratikus” nyugati hozzáállás okán javarészt cenzúrázva vannak, így csak kerülőúton lehet beszerezni bizonyos adatokat. A látottak értékelésekor azt sem árt feledni, hogy mindkét oldal masszív számháborút folytat – melynek egyik tragikomikus jelenetét az ukránok önbevallott veszteségei jelentik. Kijev szerint ők úgy öltek meg egymillió oroszt, hogy közben maguk csak 34 ezer embert vesztettek.
Visszakanyarodva a belgorodi offenzívára, ha elosztjuk kettővel Moszkva közlését, akkor is egy szörnyű kudarc képe bontakozik ki a szemünk előtt. Legkevesebb egy tucat ukrán ilyen-olyan harcjármű, valamint durván száz ember vált pár óra alatt hamuvá csak azért, mert Zelenszkíj és „kollégái” mindenáron „adukat” – a saját olvasatukban: megszállt területeket – akarnak a kezükben tartani a béketárgyalások idején. E mellett az újabb, az egész társadalomra kiható lelki terhet sem szabad kihagyni a képletből.
Bármennyire is szörnyű, de ettől függetlenül esetlegesen ellenvethető egy tucat lánctalpas és száz embernyi passzívum – úgymond – semmiség egy több mint ezer kilométeres frontvonalra leosztva. Azonban Ukrajnában immár lasszóval fogják a katonának való anyagot, sőt a jelenlegi ukrán elit előbb-utóbb kénytelen lesz a lövészárokba küldeni a saját, átlagosan 18 és 23 év közötti fiait.
Hacsak a szóban forgó férfiakat korábban még nem küldték ki Nyugatra „tanulni” – mint azt tette a bukott kijevi külügyér, Dmitro Kuleba.
