A két egymással szemben álló tábor egyelőre meglehetősen kompromisszumképtelennek tűnik, sőt nem ritka, hogy nyomásgyakorlással és zaklatással vádolják egymást a republikánus képviselők.
Az Egyesült Államok kongresszusának alsóháza élére a szerdán tartott második szavazáson sem sikerült elnököt választani. A republikánus többség jelöltje, Jim Jordan a második szavazási fordulóban sem kapta meg a szükséges többséget, miután pártjának 221 képviselője közül 22-en másra voksoltak. A demokraták továbbra is egységesen saját képviselőházi vezetőjükre, Hakeem Jeffriesre szavaztak. A többséghez 217 voksra lett volna szükség.
A képviselőház előző, republikánus elnökét, Kevin McCarthyt pártja egy tagjának kezdeményezésére két hete többségi szavazáson távolították el pozíciójából. Akkor a demokraták mellett nyolc republikánus voksolt a leváltása mellett.
Azóta a törvényhozás alsóháza működésképtelen, ugyanis megválasztott elnök nélkül sem törvényt, sem határozatot nem tud elfogadni.
A republikánusok múlt héten először Steve Scalise-t, a képviselőcsoport vezetőjét jelölték az elnöki székbe, aki pénteken visszalépett, miután világossá vált, hogy nem kapja meg a többséget. Ezt követően vált Jim Jordan, a képviselőház jogi bizottságának elnöke a Republikánus Párt jelöltjévé. A politikus a kedden tartott első szavazási fordulóban 200 republikánus szavazatot kapott, 17 vokssal kevesebbet annál, mint ami a megválasztásához szükséges lett volna. A második sikertelen szavazási forduló után republikánus és demokrata részről is felmerült az az áthidaló megoldás, hogy kibővített jogkörrel ideiglenesen Patrick McHenryt bízzák meg a házelnöki feladatok ellátásával. Az észak-karolinai képviselő jelenleg megbízott házelnök, de ebben a pozícióban gyakorlatilag csak a házelnökválasztás levezetésére van felhatalmazása.
A patthelyzetnek egyelőre nem látszik a megoldása, pedig a Jordant támogató republikánusok egyre nagyobb nyomást helyeznek azokra, akik eddig ellenálltak megszavazásának. Don Bacon nebraskai képviselő például azzal vádolja a házelnökjelölt támogatóit, hogy névtelen üzenetekben zaklatták feleségét, azt írták neki, hogy a férje soha többet nem tölthet be semmiféle politikai tisztséget, ha nem kötelezi el magát Jordan mellett.
Jim Jordan úgy reagált, nincs köze ezekhez a fenyegetésekhez, és elítéli őket. Hozzátette, elengedhetetlen, hogy a republikánusok összefogjanak és megoldják a helyzetet.
A Politico szerint megvan az oka annak, hogy a republikánusok nem tudnak megállapodni a házelnök személyében, mégpedig az, hogy az egységes Republikánus Párt már a múlté.
Létezik egy Trump-párti és egy Trump-ellenes szárny, a két tábor közötti szoros együttműködés aligha fog kialakulni. A Kevin McCarthy két héttel ezelőtti leváltása óta zajló, szeszélyes és egyelőre eredménytelen tárgyalások közelebb állnak egy európai típusú, koalíciós vezetésű parlament megszületéséhez, mint egy amerikai párton belüli frakcióvitához – véli a szerző.
A lapnak nyilatkozó, a párt Trump-ellenes szárnyához tartozó képviselő „vírusként” írta le az új, általa populistának nevezett irányvonalat, mely komoly befolyással bír és élénk harcot folytat a „régiekkel”.
Szerinte Kevin McCarthy megpróbálta elkerülni, hogy valamely blokk részévé váljon, illetve, hogy egyikkel se kerüljön végzetes ellentétbe, ám idővel – főként az Ukrajnának nyújtott támogatások kapcsán – nyilvánvalóvá vált számára, hogy ez lehetetlen.
A Politico kitér az előválasztási küzdelemre is, megjegyezve, hogy Ron DeSantis floridai kormányzó is igyekezett egyensúlyozni a két tábor között, és úgy feltüntetni magát, mint aki képes egyesíteni a pártot.
DeSantis ugyanakkor még McCarthynál is jobban elidegenítette a republikánus szavazók mindkét csoportját. Ahogy korábban már írtunk róla, Trump legkomolyabb kihívója, elveszítette korábbi lendületét, és a közvélemény-kutatások azt mutatják, hogy korábbi előnye szinte teljes egészében elpárolgott vetélytársával szemben. A személyétől elfordult jobboldali szavazók azt kritizálták leginkább, hogy az országos politikába való belépése óta elhanyagolja saját államát, valamint hogy a hangzatos identitáspolitikai ügyek napirenden tartása mellett kevés energiája maradt a mindennapi életet érintő fontos kérdésekre.
