LMA
2025. március 18. kedd. 11:59
Megveszekedett baromnak nevezte állítólag egy népes háttérbeszélgetésen Emmanuel Macron azt, aki kitalálta, hogy egy ember csak kétszer lehet Franciaországban elnök. A politikus háborgása érthető, hiszen minden, küldetéstudattal rendelkező ember (más olvasatban: futóbolond) eleve feltett életképlete az, hogy az ő gondolatai és meglátásai a leghelyesebbek a világon, s azokat a világ nagyobb „ödvére” csak akkor és úgy lehet megvalósítani, ha az adott egyén mentül tovább hatalomban marad.
A francia elnöki rendszert amúgy nem olyan régen alakították át, hiszen „csak” egy 2000-ben tartott népszavazás nyomán rendelkeztek a mandátumok kétéves apasztásáról – korábban ugyanis egy-egy ember hét esztendőn át tölthette ki a hivatalát. Az új szabály szerinti első referendumot 2002-ben hozták tető alá, ahol is a korábban a bársonyszékben ücsörgő Jacques Chiracot emelték ismét piedesztálra – de már csak hatvan hónapra. Fontos részlet, ekkortájt amúgy még nem akadt olyan korlátozás, hogy egy-egy személy hányszor szabhat irányt Franciaországnak. Azaz Jacques Chirac harmadszor is indulhatott volna, de másképpen döntött. Utódja a jobboldali, néminemű magyar gyökerekkel is rendelkező Nicolas Sarkozy lett 2007 májusában.
A következő s a jelenlegi vezetőnek szemmel láthatóan égetően fájó módosítás 2008. július 23-hoz köthető, amikor a helyi alkotmányt írták át csöppet: e szerint egy személy nem tölthet ki kettőnél több ciklust. Amúgy Emmanuel Macron előtt kizárólag François Mitterrand-nak és Jacques Chiracnak sikerült a duplázás – mármint az V. Köztársaság története alatt.
Az utóbbi úgynevezett félelnöki rendszer. Sok más európai vezetőtől eltérően a franciának jelentős hatalmat adtak a kezébe. Igaz, a mindennapi ügyeket a miniszterelnök, a kormány és a parlament intézi, de ettől még jelentős a befolyása és a tekintélye, különösen nemzetbiztonsági és külpolitikai ügyekben. Ami nem is nagy csoda, hiszen az övé a legrangosabb pozíció az államon belül, amely nem csak abban nyilvánul meg, hogy ő választja ki a mindenkori miniszterelnököt.
Ugyanakkor mivel a kormányfő talpára bármikor útilaput köthet a nemzetgyűlés, olyan személyt kell találnia, aki többséget képes biztosítani a nemzetgyűlésben. Az pedig szinte csak amolyan ajándék a sok, itt föl nem sorolható jog mellett, hogy bármikor elküldheti az egész nemzetgyűlést melegebb éghajlatra.
Macron manapság igen sokat exponálja magát Ukrajna érdekében. Ugyanakkor a teljesítménye értékelésekor mindenképpen figyelembe kell venni, hogy Franciaország a tettek mezején és a bukszanyitás terén már nem ennyire nagyvonalú. Több a látványos és színes lufi, mint a valóságos cselekedet, s ami van, az is fejcsóválásra ad okot a tárgyilagos szemlélőnél.
Jó látni azt is, hogy a francia elnökök hivatali idejük lejártával ugyan nem tűnnek el a színről, de jelentőségük másodpercek alatt a töredékére esik korábbi ázsiójuknak. Alapíthatnak pártokat, vihetnek helyi vagy nemzeti ügyeket, de a csúcsra soha többé nem kapaszkodhatnak föl.
Ennek fényében lesz érthető tehát Dmitrij Medvegyev találó és az érintettnek bizonnyal égő lelki sebet okozó mondása.
