– Számos kihívás jelentkezik a világban, ezek részben összefüggenek, de, ha egyet lehet választani, mint a legnagyobb fenyegetés, probléma az Egyesült Államokban és globálisan, akkor mit mondana? Itt van a Közel-Kelet, az Izrael és Hamász közötti konfliktus, Irán befolyása, beszélhetünk továbbra is az ukrajnai háborúról, valamint az Egyesült Államokban határőrizeti válságról, és Kína befolyásáról.
– Azt mondanám, hogy egyértelműen a legbizonytalanabb és legtöbb aggodalomra okot adó része a világnak a Közel-Kelet, hiszen a Közel-Kelet valóban sok mindennek a középpontja, úgy, mint a globális légiközlekedési folyosók, és hajózási útvonalak. A globális pénzügyi utak is áthaladnak a régión, valamint kulcsszerepe van a globális energiaelosztásban, és hatása van a migrációra. Szóval, ha a Közel-Kelet összeomlik, akkor az tovagyűrűzik a világ minden pontjára.
– Számomra a legveszélyesebb forgatókönyv az, ha Irán a jelenlegi instabilitást arra használja fel, hogy atomhatalommá válik. Amerikai szempontból az időzítés nem is lehetne rosszabb, hiszen választási évbe megyünk bele, ugye?
– Ha Irán már az elnökválasztásunk előtt bejelenti, hogy rendelkezik atomfegyverrel, akkor is függetlenül attól ki győz majd, Biden marad, vagy más jön, szembesülnie kell a valósággal, hogy Irán atomhatalom. Ami pedig a Közel-keleti fejleményekre adott eddigi amerikai kormányzati válaszokat illeti, azok határozatlanok és alkalmatlanok arra, hogy stabilizálják a régiót. Habozott az adminisztráció a válaszokkal a Vörös-tengeren a hajózás biztonságát fenyegető agresszióra, az Irán által támogatott csoportok támadásaira a térségben állomásozó amerikai katonai egységek ellen. Vannak ezek a kétértelmű lépések, másfelől persze Izraelt sem hagyhatta magára, mint a legfontosabb szövetségest az Egyesült Államok számára. És mindezzel együtt az elnök továbbra is a kétállami megoldásról beszél izraeliek és palesztinok között, ami teljes mértékben működésképtelen. Mindezek mellett egy igazán komoly ügyként tekintünk az amerikai határválságra is, hiszen gyakorlatilag semmit nem tudunk azokról a milliókról, akik bejöttek az országba. Ez jelentős dolog a bűnözést tekintve, az országot terhelő költségeket illetően, ami összesen százmilliárdokban mérhető. Valamint hihetetlenül megnöveli egy terrorakció kockázatát is, márpedig ha jelentős terrortámadás történik az Egyesült Államokon belül, akkor annak drámai hatásai lesznek. Az amerikai külpolitikában vannak jó és rossz elemek. A legnagyobb baj az, hogy pontosan ugyanazok az emberek ülnek ott, mint az Obama-adminisztráció idején, és mindenki tisztában van azzal, hogy mit követnek, mindenki ismeri a forgatókönyvet.
– Olyan, mint amikor egy harcban az ellenfél pontosan ismeri a másik haditervét?
– Ami határozatlan és a gyakorlatban nagyon is elszigetelődő, próbálnak a legkisebb mértékben belefolyni az eseményekbe az ellenfeleket illetően. És azt gondolom, hogy valószínűleg ezen az úton is fogunk maradni, hiszen egy globális pókerjátékról van szó. Az ellenfeleink azt a taktikát követik ebben a pókerben, amikor valaki egy rossz játékossal ül szemben. Hagyják, hogy folytassa, és minél többet veszítsen, márpedig szerintem Biden elnök a világ legrosszabb pókerjátékosa. Szóval a helyzet szerintem nem fog komolyabb globális konfliktussá eszkalálódni, hanem inkább arról van szó, hogy az olyan országok, mint Irán, Kína és Oroszország megvárják, hogy mit tudnak maguk számára kihozni ebből a helyzetből. Emellett történnek jó dolgok is az amerikai külpolitika szempontjából, mégpedig elsősorban a szövetségeseink cselekvésének köszönhetően.
– Azt említette, hogy Ukrajna, illetve az orosz–ukrán háború és konfliktus patthelyzet felé tart, és ezt az elmúlt évben láttuk is. Akkor Ön lát lehetőséget valamilyen formájú tárgyalásokra, alkufolyamatra? Éppen az előző napon a sajtóban jelent meg az az elemzés, hogy az Egyesült Államok előkészíti a terepet Ukrajna számára, hogy a legjobb helyzetbe hozza a tárgyalóasztalnál. Ezen lépések közé tartoznak a további szankciók, épp a közelmúltban a büntetőintézkedések kiszélesítésére kapott felhatalmazást a kormányzat.
– Szerintem az Ukrajna és Oroszország közötti legjobb egyezkedés az lenne, ha semmi nem történne, azt leszámítva, hogy nem lőnek egymásra, abbahagyják a harcot. Ennyi. Szerintem rendkívül valószínűtlen az, hogy az ukránok leülnek ahhoz a tárgyalóasztalhoz, és odaadnak az oroszoknak valamit, amit azok nem tudtak megszerezni a harctéren. Putyin részéről logikus lenne a tárgyalóasztalhoz ülni és engedményeket kicsikarni azok után az óriási áldozatok után, amelyeket az orosz emberek tettek.
– Én gyanítom, hogy patthelyzet alakult ki, és azt hiszem, hogy Ukrajna nem fog egyhamar az Európai Unió és a NATO tagjává válni.
Nincs egyetértés abban, hogy belépjen a katonai szövetségbe, amíg a harcok teljesen megszűnnek és a helyzet stabilizálódik. Amire ezen a ponton a nyugatnak összpontosítania kell, az az, hogy abban segítse Ukrajnát, képes legyen fenntartani az önvédelem képességét, mert nem akarunk szélesebb háborút, és ez végső soron oda vezet, hogy meg fog erősödni az ukrán védelmi ipar, és hadiipari eszközök nettó exportőrévé válik Ukrajna. Emellett az ukrán gazdaságot is újjá kell építeni, és ennek azt megelőzően meg kell kezdődnie, hogy a fegyveres cselekmények lezárulnának, hiszen, ha erre várunk, akkor sosem fog megtörténni. Viszont azt is látjuk, hogy a légvédelmi ernyő segítségével, az F16-osok rendelkezésre bocsátásával jobban képes lesz megóvni infrastruktúráját és lakosságát. Ez teret teremt, és el kell kezdeni beszélni a helyreállításról, amiben pedig nagyon fontos szerepe lehet Magyarországnak, Lengyelországnak, Romániának, hiszen az újjáépítéshez szükséges alapvető dolgoknak lengyel, román és magyar vállalkozásoktól kellene érkezniük. Ezen felül pedig tovább kell dolgozni Európa egésze számára az energiabiztonságon. (…)
A teljes cikk IDE kattintva olvasható.
Írta a Magyar Hírlap