Az Északi Áramlat felrobbantásának ügye lehet, hogy olyan lesz, mint a Kennedy-gyilkosság. A gázvezeték Oroszországból, a Balti-tenger felszíne alatt, négy szálon szállította az energiahordozót Németországba. Ez az állapot 2022. szeptember végéig tartott, amikor is három „ágát” felrobbantották. Az amerikai elnök meggyilkolásáról tudjuk, hogy mikor mi történt, de, hogy pontosan ki és milyen indítékból követte el a gyilkosságot, arról a mai napig vita folyik. Nagyjából ez a helyzet az Északi Áramlat esetében is.
Az Északi Áramlat elleni merénylet után több szálon folyik a nyomozás, számos titkosszolgálat és kormány került gyanúba, mindez azonban nem vitte közelebb az ügyet a megoldáshoz. Vagyis ma sem lehet tudni, hogy ki, vagy kik robbantottak a tenger felszíne alatt és kik voltak a megbízók.
Az ügyet a minap a The Wall Street Journal (WSJ) vette elő ismét. És nem először. A globalista lap tavaly júniusi számában azt írta, hogy a német nyomozók olyan bizonyítékokat vizsgálnak, amelyek arra utalnak, hogy egy szabotázscsapat Lengyelországot használta működési bázisként a vezetékek megrongálódásához.
A lap azt állította, hogy az a motoros jacht, amely a robbantást elvégző hatfős személyzetet szállította, Németországból való elindulás után útba ejtett egy lengyel kikötőt is. Tégy, hogy a jachtot egy ukrán tulajdonban lévő, Lengyelországban bejegyzett cég bérelte. Ez gyanúba keverte az akkori konzervatív varsói kormányt.
Konkrétan csak azt lehetett bizonyítani, hogy a lengyel kitérő alatt az ottani hatóságok átvizsgálták az utasok papírjait, akik ukrán útlevelet mutattak fel. De az már csak feltételezés, hogy ezzel a kis hajóval szállították volna a csővezetékek felrobbantásához szükséges robbanóanyagot. Az is vitatott, hogy köze van-e a hatfős személyzetnek a robbantáshoz.
A The Wall Street Journal mostani cikke ismét játékba hozta a lengyel kártyát. Konkrétan azzal vádolja a leköszönt konzervatív lengyel kormányt, hogy hatóságai fontos információkat tartottak vissza, így nem lehet kideríteni, hogy az akkori lengyel adminisztráció tudott-e a készülő merényletről. A másik vád szerint az akkori varsói szervek nem teljes körűen működtek együtt a nyugati titkosszolgálatokkal.
Csakhogy a nyugati titkosszolgálatok egymással sem működtek együtt. A németek, eddig semmilyen érzékeny információt nem osztottak meg a NATO országok társszerveivel, többek között a svéd és a dán szolgálatokkal. A WSJ úgy tudja, hogy Washington most az új globalista lengyel kormányhoz fordul segítségért, a körülmények tisztázása érdekében.
Azt egyelőre nem lehet tudni, hogy az amerikaiak mire építették azt a feltételezésüket, hogy a korábbi lengyel kormány szándékosan eltitkolta az Északi Áramlat felrobbantásának előkészületét.
Lehet, hogy felteszik a kérdést: Cui prodest? Vagyis, kinek az érdeke? A sok válasz között benne lehet Lengyelország neve is. Sőt, ha Washingtonban sokat „vakargatják” a felszínt, akkor még az is kiderülhet: Varsóban már előzőleg is számoltak az Északi Áramlat „lekapcsolásával”.
A PGNiG lengyel állami gázcég ugyanis már 2019-ben közölte az orosz Gazprommal, hogy a társaság nem újítja meg hosszú távú földgáz szerződését, ha az 2022 végén lejár. Csakhogy az orosz gázszállítások már 2022 áprilisában leálltak, mert Varsó nem volt hajlandó rubelben kiegyenlíteni az energiahordozó árát.
De addigra már Lengyelország felkészült, mert már jóval korábban, 2006-ban döntött – nem elhanyagolható tényező, hogy akkor is a konzervatív Jog is Igazságosság (PiS) párt volt hatalmon – egy LNG-terminál építéséről, amelynek mai kapacitása hatmilliárd cseppfolyós gáz fogadása évente. Pont az orosz gáz leállásával egy időben fejeződött be a Norvégiát Lengyelországgal összekötő gázvezeték kiépítése is.
Lengyelország nem az Északi Áramlaton keresztül kapott orosz gáz, tehát, annak tönkretétele nem befolyásolta az ellátását. Az oroszok a Jamal-Európa gázvezetéken keresztül szállították az energiahordozót Lengyelországba, ezt állították le. De Varsónak miért kellett alternatív gázbeszerzési forrásokat keresni, majdnem 20 évvel ezelőtt, ha az oroszok mindig betartották a szállítási kötelezettségüket?
A lengyelek 2000 óta, vagyis Putyin hatalomra kerülése után, egyre gyanakvóbban tekintettek Moszkvára. A lengyel társadalom egyébként is orosz fóbiában szenved és szilárd meggyőződésükké vált, hogy a Kreml kelet felé fog terjeszkedni. Aztán bekövetkeztek a 2014-es események, harcok Dombászban, a Krím visszacsatolása Oroszországhoz, stb. Ezek mind erősítették a lengyelek félelmét. Ezért úgy döntöttek, hogy leszakadnak az orosz gázról, esélyt sem adva Moszkvának, hogy zsarolhassa őket.
Tehát ebbe az amerikaiak nehezen tudnak majd „belecsimpaszkodni”, ha Lengyelország ellen valamiféle összeesküvés elméletet akarnak összeeszkábálni az Északi Áramlat ügyében. Az egyetlen ok, amiért a korábbi kormány alatt a lengyel hatóságok titkolózhattak volna, hogy Oroszországot megfosszák az gáz eladásából származó bevételeitől, hiszen a robbantás idején már javában folyt az ukrajnai háború.
Ha ezt a lényeges szempontot figyelembe vesszük, akkor éppen az Egyesült Államoknak fűződött a legnagyobb érdeke – mint ahogy erre bizonyítékok is vannak –, hogy az olcsó orosz gázt leválassza Németországról, ezzel szétzilálva az addig kialakult „olcsó orosz gázért csúcstechnológiát” struktúrát. Erről nyilván nem fognak Washingtonban beszélni.
Sokkal inkább arról van szó, hogy Washington ki akarja segíteni a még csak pár hete hatalomra került unióbarát Donald Tusk miniszterelnök kormányát, amely egy csapásra több jogsértést is elkövetett. Kezdve az állami televízió székházának rendőri megszállásától, az elnöki kegyelembe részesült két PiS parlamenti képviselő – a legfelsőbb bíróság és az alkotmánybíróság véleményét is figyelmen kívül hagyva – elleni elfogatóparancs kiadásáig és a két politikus letartóztatásáig.
Mindezért Washingtonban örömujjongásban törtek ki. Miért is ne? Ukrajna megsegítésében, az oroszok visszaszorításában mindkét fővárosban ugyanaz volt az álláspont akkor is, amikor még a PiS-kormány volt hatalmon. Viszont ott volt az amerikai demokrata kormányzat szélsőséges liberális ideológiája, amellyel nem fért össze az erős lengyel nemzetállam koncepciója.
Idén novemberben amerikai elnökválasztás lesz, és Trumpnak áll a zászló. Addig pedig be akarják betonozni a jelenlegi globalista varsói kormányt, tehát az előző nemzeti kabinetet be kell sározni. Ennek egyik eszköze, hogy részben felelőssé teszik az Északi Áramlat felrobbantásáért.
Így az egészre egy kampányt lehet felépíteni, mindezt csak azért, nehogy a tetszhalott PiS-kormány feltámadjon.
