Nagy Áron
2025. április 6. vasárnap. 9:53
Donald Trump már 2025 januárjában, a davosi Világgazdasági Fórumon felszólította Szaúd-Arábiát és az OPEC-et, hogy növeljék olajkitermelésüket az árak csökkentése érdekében. Ezt azzal indokolta, hogy az alacsonyabb olajárak gazdasági nyomást gyakorolnának Oroszországra, potenciálisan véget vetve az orosz-ukrán konfliktusnak. Az OPEC azonban ekkor még kitartott korábbi termelési tervei mellett, és nem tett azonnali lépéseket Trump kérésére.
2025 áprilisának elején, alig néhány nappal azután, hogy Trump megindította a vámháborúját, az OPEC+ meglepő módon úgy döntött, hogy a vártnál nagyobb mértékben növeli olajkitermelését. Nyolc kulcsfontosságú tagállam, köztük Szaúd-Arábia és Oroszország, együttesen napi 411 000 hordóval növeli a termelést, ami jelentősen meghaladja az előzetesen tervezett napi 140 000 hordós emelést. A hír hatására az olajárak két nap alatt több mint 12%-ot zuhantak, a Brent ára 64 dollár körül stabilizálódott, míg az orosz Urals típus ára 55–58 dollár közé esett.
Bár az alacsonyabb olajárak rövid távon kedvezhetnek az amerikai fogyasztóknak – az országban átlagosan 3,7 USD/gallon körüli benzinárak mérséklődhetnek –, hosszú távon negatív hatással lehetnek az amerikai olajiparra, különösen a palaolaj-termelőkre. Ezek a vállalatok jellemzően 55–60 dolláros hordónkénti árnál működnek nyereségesen, azaz a jelenlegi árak már a tűréshatár szélén mozognak. A további árcsökkenés a beruházások visszafogását, munkahelyek megszűnését és termeléscsökkentést vonhat maga után, különösen Texasban, Észak-Dakotában és Új-Mexikóban.
Az OPEC+ döntése mögött több stratégiai megfontolás is állhat. Egyrészt a szervezet tagjai így próbálhatják visszaszerezni piaci részesedésüket az amerikai palaolaj-termelőkkel szemben, akik az elmúlt években jelentős teret nyertek, és mára már közel napi 13,6 millió hordós termelést értek el. Másrészt válaszlépésként is értelmezhető Trump vámháborús politikájára, amely negatívan érinti a globális gazdasági növekedést és ezáltal az olaj iránti keresletet.
Jóllehet a döntést az OPEC+ vezetői hivatalosan a „pozitív piaci fundamentumokkal” indokolták, a lépés időzítése legalább annyira figyelmeztetésként is értelmezhető: Trump most azt kapta, amit már hónapok óta követelt – de a lehető legrosszabb pillanatban. Miközben az USA elnöke épp világgazdasági turbulenciát okoz a vámháborúval, az olajárak bezuhanása a részvénypiacokra is átragadt, tovább fokozva a recessziós félelmeket. A Goldman Sachs és a JPMorgan egyaránt lefelé módosította 2025-ös olajár-előrejelzéseit, utóbbi szerint a globális recesszió esélye 60% körül jár.
Az OPEC+ ugyanakkor jelezte, hogy a termelésnövelés nem kőbe vésett: ha a piac túl negatívan reagál, a döntés felülvizsgálható. A nyilatkozat szerint „a fokozatos emelés szüneteltethető vagy visszafordítható a piaci körülményektől függően.” Ez újabb jelzés arra, hogy a szervezet mozgásteret akar fenntartani, de közben komoly geopolitikai üzenetet is küldött: nem hagyja válasz nélkül a vámháborút és az ezzel járó globális kockázatokat.
Bár az amerikai elnök győzelemként tálalhatja a termelésnövelést, valójában egy olyan dominó indult el, amelyre az Egyesült Államok palaolaj-ipara érzékenyebben reagálhat, mint Oroszország vagy Szaúd-Arábia. A valóság az, hogy az OPEC+ nem Trump kedvéért, hanem éppen ellene lépett – csak úgy, hogy közben az arcát megőrizhesse.
Ez a fajta diplomáciai manőverezés a geopolitika magasiskolája. Mert mi történt? Az OPEC+: gyorsított termelésnöveléssel látványosan „kisegítették” Trumpot, miközben valójában ráerősítettek a piaci nyomásra, és súlyosbították az amerikai olajipar problémáit. Az üzenet világos: nem lehet egyoldalúan diktálni a feltételeket egy olyan piacon, ahol a többi termelő is megtanult sakkozni.
