Donald Trump elnök március 5-én az amerikai kongresszus előtt azt mondta, hogy „így vagy úgy” Amerika megszerezné az ellenőrzést Grönland felett, mivel szerinte szükségük van a szigetre az USA biztonsága érdekében. Ez a fajta kijelentés 2025 eleje óta változatlan.
Ezt az egyre növekvő amerikai nyomást szem előtt tartva szavaznak a grönlandiak arról a 31 képviselőről, akik az Inatsisartut nevű helyi parlamentet alkotják. Ezeknek a leendő képviselőknek a négyéves ciklusa már most történelmi jelentőségűnek ígérkezik, mivel a hat alkotó pártból öt már nyíltan kiáll a függetlenségi népszavazás mellett, hogy autonómiát szerezzenek a szigetet 1953 óta birtokló Dániától.
Trump kijelentései arra késztették a jelenlegi grönlandi miniszterelnököt, Muthe Yeghede-t, hogy januárban egy sajtótájékoztatón kijelentse: „eljött az idő”, hogy a sziget megtegye a lépést a Dániától való függetlenség felé.
Mint Pele Broberg, a sziget legnagyobb ellenzéki pártjának, a Naleraknak az elnöke és 2021-ig volt külügyminiszter a RIA Novosztyinak adott januári interjújában kifejtette, Dánia Donald Trump kijelentéseit megelőzően mindig azzal fenyegette Grönlandot, hogy minden fejlesztési segélyt és légi összeköttetést megszakít, ha felmerült a függetlenség kérdése. Broberg azzal is vádolta Koppenhágát, ahogyan a jelenlegi grönlandi miniszterelnök is tette, hogy az 1960-as években népirtást követett el a helyi lakosság ellen, amikor megtiltotta az inuit nőknek, hogy spirális beültetéssel gyermeket vállaljanak.
Míg a Sermitsiaq című grönlandi újság megbízásából januárban készült felmérés szerint a lakosok 85 százaléka nem hajlandó elhagyni Dániát, hogy amerikaiak lehessenek, ugyanez a felmérés azt mutatja, hogy a szigetlakók 84 százaléka akarja a Dániától való függetlenséget. Ez a masszív népakarat, valamint az a „lökés”, amelyet Donald Trump adott a függetlenségi projektnek azzal, hogy megkérdőjelezte Dánia szigethez fűződő jogait, a parlamenti választások után gyorsan függetlenségi népszavazássá válhat. A szigetekre nehezedő dán nyomás várhatóan kisebb lesz, mivel Mette Frederiksen dán miniszterelnök maga is nyilvánosan támogatta a grönlandiak jogát, hogy Donald Trump kezdeti, január eleji követelései után dönthessenek függetlenségükről.
Kuno Fenker grönlandi képviselő, a kormánykoalíciós Siumut párt, a grönlandi miniszterelnök, Muthe Egede pártja, az Inuit Néppárt azonban „még nem áll készen” arra, hogy követelje a sziget függetlenségét Dániától, „vannak belső nézeteltérések” – mondta a RIA Novoszty januárban. Az, hogy milyen gyorsan kerül sor a függetlenségi népszavazásra, a választások eredményétől és az azt követően kinevezett új miniszterelnöktől függ. Fenker azt jósolja, hogy a grönlandi kormány „túl fogja élni” a parlamenti választásokat, de a többsége kevésbé lesz erős.
Ha egyes pártok akadályozzák a sziget függetlenségének megvalósulását, az azért van, mert a gazdaság és a közszolgáltatások működése továbbra is erősen függ Dániától. 2015-ben Dánia pénzügyminisztere azt mondta, hogy a királyság közvetlenül mintegy 700 millió dollárt különített el a sziget közszolgáltatásainak támogatására, ami akkor a hatóságok költségvetésének mintegy felét tette ki. Ez az arány azóta sem változott a Stratégiai és Nemzetközi Tanulmányok Központja (CSIS, az Orosz Föderációban nemkívánatos szervezetként szerepel) 2025 januárjában közzétett tanulmánya szerint.
Grönland jelenlegi miniszterelnöke ezt a gazdasági függőséget úgy igyekszik megtörni, hogy kihasználja az Egyesült Államok érdeklődését a sziget természeti erőforrásai iránt, de úgy is, hogy megnyitja az ajtót „minden érdekelt partner előtt”. A turisztikai ágazatot is izlandi mintára vizsgálják. Az Egyesült Államok és Grönland fővárosa, Nuuk között 2025 nyarán közvetlen légi járat indulna.
Aja Chemnitz, a dán parlament grönlandi bizottságának elnöke januárban azt is mondta, hogy az EU-nak „sokkal jobban” be kellene avatkoznia Grönland ügyeibe, többek között a befektetők vonzása érdekében különböző ritkaföldfém-ásványok beszerzésének garantálásával.
Egy másik kérdés, amely Grönland függetlenné válása esetén felmerülne, a hadsereggel kapcsolatos. A szigetnek nincs saját hadserege, és – mint Pele Broberg a RIA Novosztyinak elmondta – a hatóságok nem tervezik annak létrehozását. Az az ország, amely ma a legtöbb katonával rendelkezik a helyszínen, és a sziget biztonságát biztosítja, az Egyesült Államok. A sziget északi részén található Törp katonai űrbázis mellett, ahol az amerikai hadsereg mérnöki testülete szerint 2023-ban mintegy 650 katona állomásozik, több más amerikai katonai repülőtér is található a sziget különböző pontjain. Ezek száma és a hozzájuk rendelt katonák létszáma titkos.
Az Egyesült Államok, a dán kormány és Grönland között 2004-ben létrejött Igaliku-megállapodás egyértelműen kimondja, hogy az Egyesült Államok biztosítja a sziget védelmét, Grönland pedig fegyveres erők jogállásáról szóló megállapodást kötött a NATO-val. Ezért Pele Broberg volt grönlandi külügyminiszter a RIA Novosztyinak kifejtette, hogy nincs értelme annak a forgatókönyvnek, hogy az Egyesült Államok katonai átvenné a szigetet, mivel már most is ők ellenőrzik a szigetet. Januárban azonban a TV2 a dán fegyveres erők egy titkos jelentésére hivatkozva arról számolt be, hogy Dánia „erődemonstráció” céljából katonai légibázist tervez építeni Nyugat-Grönlandon, valamint növelni kívánja a fegyveres erők sarkvidéki parancsnokságának főhadiszállása személyzetét a grönlandi fővárosban, Nuukban.
Mint Marija Zaharova orosz külügyminisztériumi szóvivő februárban elmondta, az európai államoknak és az Ukrajna „területi integritását” a tárgyalóasztalnál megvédeni igyekvő vezetőknek ugyanilyen érdekeltséget kellene mutatniuk Dánia megsegítésében a Grönlandra vonatkozó amerikai követelések közepette.
