Sokan teszik fel maguknak Ukrajnában azt a kérdést: hogyan lehetséges luxusbefektetéseket eszközölni egy olyan országban, ahol háború dúl, és ahol minden kiszámíthatatlan? A válasz sok esetben: a pénzmosás. Ukrajnába három éven keresztül megszámlálhatatlanul ömlött a pénz a háború finanszírozására. Ez pedig sokakat tett gazdaggá, sőt, nagyon-nagyon gazdaggá.
Akik közel ültek a tűzhöz, azok vagyona sokszor megduplázódott, esetleg megtriplázódott.
A legújabb kaszt pedig a hadkiegészítő központok munkatársaiból áll, akik naponta több tízezer dollárt keresnek különösebb megterhelés nélkül, csak ki kell veretniük váltságdíjat azokból, akik elfogásuk után nem a fronton, hanem odahaza szeretnének kikötni. Ukrán politikusok szerint éves szinten kettő-négymilliárd dollárnyi visszaosztást kap ebből a típusú bevételből az ukrán elnöki iroda is.
A töméntelen pénzt valahogy tisztára kell mosni, ehhez pedig befektetésekre van szükség.
Egymás után nőnek ki a földből a kisebb-nagyobb bevásárlóközpontok, sokszor egymás mellett, logikátlanul. Egy időben a benzinkutak szaporodtak hasonló módon. Csak Záhonytól Ungvárig, amely 25 kilométer távolságra van egymástól, húsz benzinkút épült. Még Kuvait is kimenős ehhez képest.
Újabban úgy látszik, hogy az igény a luxusbefektetések iránt nőtt meg. A gazdagabb kelet-ukrajnai vállalkozók a viszonylag nyugodt Nyugat-Ukrajnában építkeznek. Luxuslakóparkok, szórakoztatóközpontok, kutyakozmetika-szalonok, és sorolhatnánk. De a bátrabbak Kijevben is befektetnek. Ez viszont arra enged következtetni, hogy van miből kockáztatni egy beruházást annak tudtában is, hogy bizonytalan az orosz–ukrán háború kimenetele. Nemrég Kijevben nyitottak olyan aquaparkot, amelyet talán még nyugaton is megirigyelnének.
