LMA
2025. április 21. hétfő. 11:19
Frissítve: 2025. április 21. 11:22
Zelenszkij szerint Putyin nem képes parancsolni a hadseregének, lévén az magasról tett a fegyverszünetre – míg Moszkva azt hangoztatja, pont hogy az ukránok szegték meg az egész történetet. A nyugati sajtó természetesen Kijevnek ad igazat, s a mesék ködébe utalja az oroszok állításait, pedig ha jobban megkapargatjuk a sztorit, menten más lesz a kicsengése – olyannyira, hogy maga az állítás könnyen meg is fordulhat.
Az első vonalat, ahol ember áll szemben emberrel, kis szabadsággal hívhatjuk rendezett káosznak is. A parancsok ide épp úgy késve érnek ki, mint a meleg étel vagy az elsősegély. Azt feltételezni, hogy „minden” harcosnál akad rádió (amin ugye befut a friss ordé), épp olyan botorság, mint annak a marhaságnak az elfogadása, hogy Kijev három év alatt harminc-párezer katonát veszített – s közben nem mellékesen megölt durván egymillió vele szembenállót.
Tehát ha valamely fővárosban kiadják az ukázt, hogy márpedig most harminc (vagy akárhány) órára tessék nyugton lenni, az korántsem egyenértékű azzal, hogy az el is ér az összes katonához. S az sincs kőbe vésve, hogy ha mégis pontosan landolt az üzenet, azt az adott szituációban lévő egyén képes betartani. Az az orosz ugyanis, aki egy gödörben vagy házban gubbaszt a társaival, miközben az ellenség lassan de biztosan bekeríti, nem hogy harminc órára, de harminc másodpercre sem fogja abbahagyni a lövöldözést – s ennek fényében az sem fogja különösebben izgatni, hogy az „adott határidőn túl” mennyi ellenséget küld a túlvilágra.
S mindez persze fordítva is áll. Ha két raklapnyi „Moszkovita” éppen a győzelem küszöbén áll egy halom ukrán ellen, akkor nem fogja az ég felé fordítani a Kalasnyikov csövét azért, hogy az illetők épségben kereket oldhassanak.
Ugyancsak nagy kérdés, hogy ki miért „nem tartja be” (mára okafogyottan: tartotta be) a fentről kapott parancsot. Kijev abban érdekelt, hogy az oroszoknak „ne is legyen” alkalmuk erre, ezért ott provokálták őket, ahol érték. S ezen túl kár lenne kihagyni a fekete leltárból, hogy az egyéni bosszúvágy és a parttalan gyűlölet világbirodalmakat tett tönkre. Harminc óra „e célra” pedig smafu. A másik oldalon szintúgy bármiféle indok fölhozható: a felsőbbség elleni megvetés, a kivagyiságból vagy burkoltan jóváhagyott parancsmegtagadás, esetleg csak a szimpla és fentebb említett nyers érzelmek.
Az ennyi-annyi napos-órás „fegyvernyugvások” és megszegéseik amúgy leginkább az óvodai csetepatékra hajaznak. Azaz, amikor a gyerekek olyasmivel hozakodnak elő: az egész úgy kezdődött, hogy a másik visszaütött…
