„Összenő, ami összetartozik” – mondta a német újraegyesítés kapcsán Helmut Kohl, egykori német kancellár. Az összenövés akkor sem ment simán és Kárpátalja esetében sem problémamentes a dolog. Nézzük meg, hogy miért?
A magyar közvéleményt, érthető okok miatt, az egész ukrajnai válságból elsősorban Kárpátalja sorsa érdekli. Pedig bármennyire is furcsán hangzik, de Ukrajna ügye talán nem is a legfontosabb kérdés az amerikai és az orosz geopolitikai küzdelemnek. Mind a két szuperhatalmat főleg az izgatja, hogy miként alakul a kettejük közötti geopolitikai rivalizálás. Ennek a „versenyfutásnak” csak az egyik – bár kétségkívül jelentős eleme Ukrajna – ahol itt is ütköznek az érdekek.
Viszont a nagy „sakkjátszmában” mégsem Ukrajna, hanem mindkét oldalon a kelet-nyugati szembenállás alakulásának ügye az elsődleges. Washington és Moszkva ugyanis ebből a szempontból közelíti meg az ukrajnai háború végkimenetelét.
Vagyis, Kárpátalja sorsa attól függ, hogy az átfogó tűzszüneti tárgyalásokon a két szuperhatalom milyen alkut köt. Így Kárpátalja az ukrajnai „csomagba” kerül egy átfogó, globális megállapodás részeként.
Mivel globális érdekekről beszélünk, ebben a nagy „csomagban” sok minden benne van, a tárgyalások során meghatározó lesz, az adok-kapok alku kimenetele.
Kárpátalja sorsa azon fog múlni, hogy a két szuperhatalom globális egyezkedése miként alakul.
Az amerikai és az orosz koncepció meglehetősen hasonlít egymásra, de földrajzilag távol esnek egymástól. Washington észak felé nyomulna, a szó szoros értelemben „klasszikus” módon annektálná Grönlandot. Donald Trump ezen kívül az Északi-sark – nemzetközi jogi szempontból nem teljesen rendezett – területeinek egy részére is igényt tart.
Az Északi-sarkon egyébként már ki is tört egy „mini” hidegháború.
Jelenleg már Európa legtöbb országa tagja a NATO-nak. Ennek következtében a katonai szervezet eddigi történetének legnagyobb északi-sarkvidéki hadgyakorlatát tartotta 2024 márciusában. Az északi-sarkvidéki területeken jelentős kőolaj- és földgázkészlet található, ami mellett nagy mennyiségű ásványi anyag is rendelkezésre áll, beleértve a vasércet, a rezet, a nikkelt, a cinket, a foszfátot és a gyémántot.
A terület, csakúgy, mint Grönland, stratégiai jelentőséggel bír, elsősorban az USA számára, de Oroszországnak is fontos. Tehát Washingtonnak Grönland és a sarkköri területek megszerzése prioritás, mert biztonsága forog kockán.
Most nézzük meg, hogy Oroszország mit próbál elérni a tűzszüneti tárgyalásokon. Moszkva mindenképpen szeretné a NATO-t határaitól távolabb látni. Ennek fizikai értelemben csak egy lehetősége van: ha Ukrajna nem lesz tagja a védelmi szervezetnek. A Kreml valószínűleg ezzel még nem elégedne meg.
A Kreml szeretne Közép-Európában egy olyan tömböt látni, amelyben a NATO infrastruktúra nincs agresszívan jelen.
Voltak, vagy talán még vannak olyan orosz elképzelések is, hogy az Osztrák-Magyar Monarchiát vissza kéne állítani. Lássuk be, úgy ahogy ez az államszövetség az első világháború végéig létezett, nem állítható vissza. Viszont az nem kizárt, hogy egyes elemei – itt jön a képbe Kárpátalja –, például egy szorosabb magyar-szlovák együttműködés a fenti szempontok szerint működőképes lenne..
Tehát Kárpátalja sorsa nagy valószínűleg téma lesz a leendő amerikai-orosz tárgyalásokon. De miért egyezne bele Washington abba, hogy Kárpátalja hazatérjen?
Trump alaposan ki van rúgva európai szövetségeseire. Egyrészt azért, mert sok NATO tagállam nem teljesíti a GDP két százalékos haderőfejlesztést és eddig Amerikában bízott, hogy az úgy is megvédi. Másfelől, az amerikai elnök be akarja fejezni, európai szövetségesei többsége viszont folytatni akarja az ukrajnai konfliktust. Pillanatnyilag már kereskedelmi háború van az EU és az USA között.
Ebben a helyzetben az amerikai érdek nem Közép-Európára, hanem a fent említett északi területekre koncentrál.
Itt ugyanis van remény arra, hogy az orosz álláspont rugalmasabb lesz, ami térségünk esetében nem valószínű. Oroszország katonai fölénye ugyanis az Északi-sarkon jelentősen felülmúlja a NATO országok erejét. Ezen kívül Moszkva az Északi-sarkvidéken legalább tízévnyi fejlesztéssel jár a Nyugat előtt. Ráadásul egymaga akkora területtel rendelkezik a sarkkörön túl, mint a nyugati szövetségesek együttvéve.
Ebben a rendszerben Moszkva – szem előtt tartva biztonsági érdekeit – tudna engedményeket tenni, ha Közép-Európában kapna valamit cserébe.
Az a valami pedig nem más lehet, mint a határai mentén fent vázolt „biztonsági” zóna.
Ebbe a „csomagba” kerül bele majd Kárpátalja is.
