A legendásan jól működő és rendszerint igen hatékony izraeli hírszerzés csődöt mondott. Sem a hadsereg, sem a rendőrség, de még a terrorelhárító különítmények sem voltak felkészülve arra, hogy gyorsan reagáljanak a Hamasz Dél-Izraelt ért támadásra, Izrael későn válaszolt, akkor, amikor már a szó szoros értelmében csak a tűzoltás maradt.
Hogyan fordulhatott elő, hogy a Hamasz – gázai székhelyű palesztin iszlamista mozgalom, amely szerepel az ENSZ terrorista szervezetek listáján –, titokban egyszerre készített elő és hajtott végre öt ezer rakétával légi-, és szárazföldi támadást Dél-Izrael ellen. Az előkészületek minden bizonnyal már hónapokkal ezelőtt megindultak, ráadásul nagyon szervezett formában, mert a térségben igen aktív izraeli és külföldi hírszerző szolgálatok egyikének sem tűnt fel semmi.
A miértre, most még nincs válasz. A támadás mértékére jellemző, hogy az ötezer rakéta mellett, a Hamasz emberei behatoltak Izraelbe, sok embert az utcán, vagy saját házában öltek meg, nem egyszer úgy, hogy az épületet rájuk gyújtották. Többeket elraboltak, az eddigi jelentések szerint a halálos áldozatok száma meghaladta a kétszázat és több, mint ezren megsebesültek.
Ilyen mérvű Izrael elleni terrortámadásra még nem volt példa. Azt hihetnénk, hogy Izrael tanult az ötven évvel ezelőtti Jóm Kippur-i – az egyik legfontosabb zsidó ünnep – háború előzményeiből, amikor Szíria és Egyiptom az ünnepet kihasználva váratlan támadást intézet ellene. Megjegyzendő, hogy a Hamasz most is egy zsidó ünnepen támadott.
Ötven évvel ezelőtt csak a szerencse és az izraeli hadsereg modernebb technikai eszközei mentették meg a zsidó államot a vereségtől és annak következményeitől. Azt is mondhatnánk, hogy angyali közbeavatkozás kellett hozzá. Az angyal neve Asraf Marván volt, aki Nasszer egyiptomi elnök lányát vette feleségül, a következő elnök, Szadat legbizalmasabb tanácsadójaként is dolgozott. A sikertörténetnek volt egy kis „szépséghibája”: Marván az izraeli hírszerzésnek Angyal fedőnéven jelentett.
Úgy tudni, hogy Marván előre figyelmeztette Izraelt, a támadásról, egyesek szerint túl későn, de Golda Meir miniszterelnök, az ünnepre való tekintettel vonakodott a mozgósítást elrendelni, nem is nagyon adott hitelt a figyelmeztetésnek, de az utolsó pillanatban azért riadóztatta a hadsereget. Ez döntő jelentőségű volt. Csakhogy az Angyalnak nem voltak szárnyai, mert 2077 júniusában „kiesett” londoni szálódájának erkélyéről és szörnyethalt.
De, ha az izraeli titkosszolgálatnak, a Moszadnak, ilyen hagyományai vannak, akkor a Hamasz hogyan tudott alaposan felkészülni egy ekkora támadásra? Stephen Bryen, a Pentagon korábbi helyettes államtitkára szerint Izrael kiváló hírszerzési képességeiről és csúcstechnológiai eszközeiről ismert. De volt egy végzetes hiba.
Izrael úgy vélte, hogy mivel hermetikusan lezárta Gázát, ezzel el is hárította az onnan származható fenyegetést Ezen nem csak a szárazföldi támadás értendő. Izrael bízott a vaskupola légvédelmi rendszerében, amely nagy hatékonysággal semmisítette meg a Gázából izraeli célpontokra irányított rakétákat. Az ötezer rakétával szemben azonban nem volt elég hatásos.
Bryen szerint az izraeli hiedelem a kiváltó oka annak, ami most történt. Izrael évtizedeken keresztül hagyta, hogy Gázában „felpörögjenek”a dolgok. Izrael soha nem akart szárazföldi erőket küldeni a Gázai-övezetbe. Egyetlen izraeli vezető sem, legyen szó jobboldaliról, agy baloldalíró, akart felelősséget vállalni egy véres gázai háborúért. Az izraeli passzív magatartás másik oka, hogy az USA, az EU, Oroszország és Törökország is arra kérte a zsidó államot, hogy gyakoroljon „mérsékletet”, és csak „arányosan” válaszoljon, ha megtámadják.
Azt a kérdést is fel kell tenni, hogy a Hamasz miért pont most támadta meg Izraelt. A bonyolult közel-keleti geostratégiai játszmában az elmúlt időszakban egy erős „szál” kitapintható. A Donald Trump által kezdeményezett Ábrahám-szerződésekhez – Izrael és a térség államai közötti viszony rendezése –, egyre több arab ország csatlakozik. Izrael már Szaúd-Arábiával is tárgyal a diplomáciai kapcsolatok felvételéről. A megbeszélések, hol elakadnak, hol pedig gördülékenyen folynak. Ha Izrael felveszi a diplomáciai kapcsolatokat Rijaddal, a muszlim világ két legfontosabb szent helyének – Mekka és Medina – őrével, akkor már elméletileg is lehetetlenné válik, hogy a palesztinok önálló államot alapítsanak.
Izrael már meg is kezdte a támadásra való visszavágást, ez pedig rontani fogja az izraeli-arab megbékélés lehetőségét. Mert Szaúd-Arábiának tekintettel kell lennie, nem csak az arab országokra, de az egész muszlim világra is, nem hunyhat szemet afelett, hogy iszlám hívők halnak meg az izraeli támadások következtében. Szaúd-Arábia nélkül pedig nem lehet tartós béke a Közel-Keleten.
