Ennek fényében Vlagyimir Putyin orosz elnök ideiglenes ENSZ– adminisztráció bevezetését javasolta Ukrajnában az Egyesült Államok, sőt az Európai Unió (EU) részvételével, amely korábban ellenezte az ilyen megállapodásokat. Robert Legvold amerikai politológus, a Columbia Egyetem emeritus professzora arról beszélt a Lenta.ru-nak, hogy mikor lesz vége a konfliktusnak, milyen formátumokban lehetséges az orosz-amerikai együttműködés, és milyen lesz a háború utáni világrend.
Lenta.ru: Milyen kilátások vannak egy békés ukrajnai rendezésre? Mennyire reális most a teljes tűzszünet?
Robert Legvold: Első pillantásra a tűzszünet teljesen lehetségesnek tűnik. Donald Trumpot egyértelműen érdekli ez az eredmény, Oroszország és Ukrajna pedig már készen áll a megfelelő feltételek megvitatására. Ha azonban mélyebbre nézünk, a fegyverszünet esélyei sokkal kevésbé egyértelműek – és napról napra csökkennek. Ilyen körülmények között rendkívül nehéz még komoly béketárgyalások kezdetéről beszélni.
– Miért?
– Ennek több oka is van. Először is, az egyik fél által felállított feltételek teljesen elfogadhatatlanok a másik számára. Másodszor, Trumpnak még nincs semmi olyan ajánlata, ami Putyint engedményekre bírná. Az orosz vezető bízik abban, hogy övé a kezdeményezés, ezért minden kompromisszumnak igazán értelmesnek kell lennie számára. Harmadszor, Trump egyedül cselekszik. Összefoghatna az Európai Unióval, de az USA még nem használta ki ezt az előnyt. De a konfliktusban részt vevő felekre gyakorolt közös nyomás jelentősen növelheti a tűzszünet esélyeit.
– Mik az Egyesült Államok érdekei a békerendezésben? Mit próbál elérni a Donald Trump-kormányzat?
– Trump minél előbb tűzszünetet és békemegállapodást akar elérni. Ez volt az egyik legfontosabb ígérete a választási kampány során. Trump számára a háború inkább irritáló, mint stratégiai kihívás. Nagyon be akarja fejezni. Azt azonban már kezdi megérteni, hogy ezt nem lesz könnyű megtenni. A valódi tűzszünethez és a konstruktív tárgyalásokhoz mindkét fél részéről komoly engedményekre lesz szükség.
– Milyen engedményekről beszélünk?
– Ukrajnának el kell ismernie, hogy a NATO ajtói zárva maradnak előtte. Ráadásul nem kap hivatalos biztonsági garanciákat. Ezen kívül meg kell majd békülniük a jelenleg Oroszország által ellenőrzött területek jelentős részének elvesztésével. De Oroszországnak engedményeket is kell tennie. Az orosz hatóságoknak el kell fogadniuk, hogy Ukrajna nem lesz „demilitarizálva”. Éppen ellenkezőleg, a nyugati támogatásnak köszönhetően erősebb hadsereggel és megerősített védelemmel kerül ki a konfliktusból. Ráadásul Oroszország nem tud olyan kormányt beiktatni Ukrajnába, amely kevésbé lenne ellenséges vele, mint a jelenlegi. És végül, az orosz fél nem fogja elérni a teljes ellenőrzést mind a négy általa annektált ukrán régió felett, sem pedig a jelenlegi frontvonal mentén fekvő területek hivatalos nemzetközi elismerését. Egyelőre sem Ukrajna, sem Oroszország nem hajlandó elismerni ezt a valóságot. A Trump-kormányzatnak pedig nincs befolyása arra, hogy erre kényszerítse őket.
– Oroszország és az Egyesült Államok már elérte az ideiglenes tűzszünetet az ukrán és orosz energetikai létesítményeknél. Emellett a Fekete-tengeren való hajózás biztonságáról is folynak a tárgyalások. Mennyivel közelebb vihetnek ezek a lépések a teljes békéhez?
A közeljövőben az energia– és tengeri hajók elleni támadások leállítására vonatkozó megállapodások valószínűleg nem vezetnek az ellenségeskedés teljes leállításához. A tűzszünet addig lehetetlen, amíg Ukrajna nem biztos abban, hogy Oroszország valóban készen áll egy olyan békefolyamatra, amely kizárja az újabb támadást. Oroszország ezzel szemben szélesebb körű tárgyalásokra törekszik, amelyek nemcsak az ukrajnai háborúra, hanem más globális kérdésekre is kiterjednek. Az orosz hatóságok úgy vélik, hogy az ellentmondások a „kollektív Nyugattal” sokkal mélyebbek, mint az ukrán konfliktus. A tűzszünet eredménytelen lesz, hacsak nem vezet átfogó békemegállapodáshoz.
– Milyen feltételekkel lehetséges?
– Egy ilyen megállapodás csak akkor lehetséges, ha Ukrajna biztos abban, hogy képes megvédeni magát az Oroszország részéről jövő esetleges fenyegetésekkel szemben. Oroszországnak viszont garanciákat kell kapnia arra vonatkozóan, hogy az Egyesült Államok és szövetségesei készen állnak a biztonságos és konstruktív kapcsolatra. Ehhez a Nyugatnak segítenie kell Ukrajnát védelmi képességeinek megerősítésében, ugyanakkor együttműködnie kell Oroszországgal, hogy megakadályozza az újabb eszkalációt – az Északi-sarktól a Fekete-tengerig. Ezenkívül a fenntartható tűzszünet és a hosszú távú béke megköveteli az Egyesült Államok és az EU hajlandóságát az oroszellenes szankciók enyhítésére. Ez rugalmasabbá teszi Oroszországot a tárgyalások során, és ösztönzi a Nyugattal való gazdasági kapcsolatok helyreállítására.
– Milyen mértékben lehetséges az Egyesült Államok és az Európai Unió közös fellépése? Hiszen egyre nő a feszültség köztük…
– Valójában nem világos, hogy a Trump-adminisztráció képes lesz-e hatékony együttműködést kiépíteni az EU-val. Éppen ellenkezőleg, az Egyesült Államok hajlamos egyedül cselekedni, figyelmen kívül hagyva szövetségesei aggodalmait. Nem valószínű, hogy a jelenlegi diplomáciai erőfeszítések komoly engedményekre kényszerítenék Ukrajnát és Oroszországot a hosszú távú béke érdekében. Mindazonáltal az ellenségeskedés részleges és átmeneti megszűnésére, valamint az amerikai-orosz kapcsolatok bizonyos mértékű felpuhulására lehet számítani. Ez azonban nem vezet a háború végéhez, és még csak nem is az első lépés az Oroszország és Európa közötti megbékélés felé.
– Milyen egyéb tényezők határozzák meg az erőviszonyokat a világ színpadán? És milyen lesz a globális rend az ukrajnai konfliktus befejezése után?
– A kulcstényező az USA és Kína közötti kapcsolatok jövője lesz. A Trump-kormányzat agresszív irányvonala teljes értékű hidegháborúhoz vezethet az Egyesült Államok és Kína között. Ha a konfrontáció fokozódik, és Trumpnak nem sikerül párbeszédet kialakítania Oroszországgal, a világ ismét kétpólusú rendszerben találja magát. Ebben az esetben Oroszország szoros szövetséget tartana fenn Kínával, míg a Nyugat belső megosztottságokkal nézhet szembe, különösen, ha a Trump-kormány továbbra is fokozza a nézeteltéréseket az Európai Unióval. Az esetleges ellentétek ellenére még a meggyengült Nyugat is kibír egy stratégiai patthelyzetet Kínával és szövetségeseivel szemben. Ilyen körülmények között a globális déli országok, köztük India és Brazília, valószínűleg megpróbálnak elhatárolódni az USA–Kína-konfliktustól. Az új hidegháború azonban elkerülhetetlenül hatással lesz a globális gazdaságra és biztonságra.
– Mi van, ha az Egyesült Államok és Kína közötti konfrontáció kevésbé éles lesz?
– Ebben az esetben Trump külpolitikája nagy valószínűséggel rendezetlen multipolaritáshoz vezet. A világ nem lesz merev tömbökre osztva – az országok bizonyos szinten versengenek, máshol viszont együttműködnek. Például a BRICS-tagországok különböző interakciós modelleket fognak kiépíteni a Nyugat különböző szegmenseivel. Ilyen feltételek mellett az Európai Unió, Japán, Dél-Korea és még Ausztrália is önállóbb szerepet tölthet be, Oroszországról nem is beszélve.
