Az ukrajnai konfliktust nem Donald Trump, hanem az orosz hadsereg fogja megoldani – jelentette ki Andrej Kartapolov, az orosz Állami Duma védelmi bizottságának vezetője az új amerikai elnök ultimátumára válaszul. A nyilatkozatát, amely szerint „sem 100, sem 180 nap múlva egyetlen Trump sem fogja megoldani és szabályozni az ukrajnai konfliktust” a Pravda szimbolikusan a „különleges katonai művelet” eredményeinek aktuális hírösszefoglalójában idézte. Kartapolov világosan fogalmazott: „Nem számít, mit mondanak, a döntés a csatatéren fog megszületni – és ma ez a csatatér a miénk.”
Az orosz elemzők és publicisták vérmérséklettől függően más-más stílusban, de a dolog lényegét tekintve hasonlóan foglaltak állást: az amerikai érdekek változatlanok, az USA biztosítani akarja a hegemóniáját, nettó haszonélvezője a háborúnak és így tovább.
A mérsékeltebbek szerint, mint Alekszandr Dugin filozófus, Donald Trump még nem látja át az ukrajnai válságot, a vehemensebbek, mint például Alekszandr Koc haditudósító viszont ugyanolyan ostobának tartják az új elnököt, mint elődjét, azzal a különbséggel, hogy „Donald Fredovics” még viselkedni sem tud, azt képzeli, hogy ő a „falu bikája”.
A megszólalók többnyire arra figyelmeztetnek, hogy az Egyesült Államok elnökét nem lehet komolyan venni, mivel összevissza beszél. Volt szó már 24 órán, 100 napon és hat hónapon belüli békéről is. Arról is, hogy leállítja az ukránoknak nyújtott támogatást és arról is, hogy nem. Most ott tartunk, hogy Donald Trump mérlegeli a lehetőségeket.
Okozott némi félreértést a sajtóban az egyik első elnöki rendelete, amelyben felfüggesztette az USA által folyósított támogatások kifizetését, de ez a valóságban nem vonatkozik Ukrajnára, csak az ENSZ-ügynökségek fejlesztési programjaira, valamint a békefenntartó kezdeményezések és menekülteket támogató programok keretében nyújtott nemzetközi támogatásokra.
Az Ukrán Állami Dezinformációellenes Központ hívta fel a figyelmet arra, hogy: „Ukrajna az Egyesült Államoktól az elnöki lehívási program (PDA), az Ukrajna biztonsági segítségnyújtási kezdeményezés (USAI) és a külföldi katonai finanszírozási program (FMF) keretében kap támogatást. A végrehajtási rendelet nem vonatkozik ezekre a programokra.”
Ezzel természetesen az oroszok is tisztában vannak, de nem is nagyon számítottak másra. A Zvezda, ami tulajdonképpen az orosz fegyveres erők médiacsoportja, részletes elemzést közölt most, amelyben egyebek között kiemelte: Trump elsődleges célja nem az, hogy „olajágakkal rohangáljon”, hanem hogy teljes függésbe kényszerítse Európát, amely hajlik is erre, hiszen a védővámok belengetésére az uniós vezetők máris meghajolni látszanak, és egymás után fogadkoznak, hogy még több LNG-t vásárolnak majd a jövőben, és a védelmi kiadásaikat is növelni fogják.
Az elmúlt hónapokban számos elemző (ha nem elvakult Trump-rajongó, akkor Nyugaton is) felhívta a figyelmet arra is, hogy az ukrajnai konfliktusnak a régi-új elnök ágyazott meg első ciklusa alatt. A csapatába pedig olyan „háborús héjákat” és ruszofóbokat választott most is, mint Marco Rubio. Az amerikai külügyminiszter nemrégiben is háborús agresszornak nevezte Vlagyimir Putyint, és tőle származott az a provokatív ötlet 2018-ban, hogy a washingtoni orosz nagykövetség utcáját nevezzék át a meggyilkolt disszidens után Borisz Nyemcov térre…
Hozzá hasonlóan Trump ukrajnai különmegbízottját, Keith Kellogg nyugalmazott tábornokot sem tartják hiteles vagy alkuképes tárgyalófélnek az oroszok. Kellogg nem diplomata, viszont több szállal is kötődik a fegyveripari komplexumhoz, és az orosz–ukrán konfliktus elején azt mondta:
„Adjunk esélyt Ukrajnának a győzelemre. Hogy miért? Mert ez az egész világot átállítja, nem csak Európát. A kínaiak odafigyelnek majd. Az észak-koreaiak odafigyelnek majd. Az irániak is odafigyelnek majd. Úgy vélem, egyszer az életben van esélyünk arra, hogy újrarendezzük a világ színpadát.”
Összességében tehát az orosz közvélemény egy vállrándítással elintézte Donald Trump fenyegetéseit, viszont jót derült azon, hogy az amerikai elnök szerint a Szovjetunió 60 millió főt vesztett a második világháborúban, miközben egy kis segítséget nyújtott az Egyesült Államoknak a náci Németország legyőzéséhez. Emellett Európán gúnyolódnak, és mindazokon, akik komolyan elhitték, hogy az új elnökkel beköszönt a békekorszak, mert Trump majd hagyja, hogy virágozzon minden virág.
Zárásként érdemes megemlíteni a Kreml reakcióját is. Dmitrij Peszkov elnöki szóvivő szokás szerint udvariasan nyilatkozott, azt mondta, nem látnak semmi újdonságot Donald Trump kijelentéseiben. „Nagyon szorosan figyeljük az összes retorikát, az összes nyilatkozatot, gondosan rögzítjük az összes árnyalatot” – fogalmazott, felidézve, hogyTrump már első elnöki ciklusában is gyakran folyamodott szankciókhoz. „Szereti ezeket a módszereket” – mondta.
Végül leszögezte: Oroszország továbbra is nyitott az egyenlő és tiszteletteljes párbeszédre az Egyesült Államokkal. „Olyan jelekre várunk, amelyeket még nem kaptunk meg” – tette hozzá.
