Ez lehet a döntő oka egyébként annak, hogy vasárnap igazából a rendszerkritikus erők előretörésének lehettünk a tanúi. A már említett AfD 10,42, az NDK kommunista utódpártjaként számontartott Linke 3,90, az újonc és ugyancsak markáns, baloldali BSW pedig 4,97 százalékkal kapott több szavazatot, mint 2021-ben. Az igazsághoz persze hozzátartozik, hogy Sahra Wagenknecht szövetsége most indult először országos választáson, viszont a Linkéből szakadtak ki, amely tehát ennek ellenére is növekedni tudott, a BSW pedig egy hajszál híján bekerült a Bundestagba!
A Szociáldemokrata Párt (SPD) mindössze 16,41 százalékot ért el, amely a párt történetének egyik legrosszabb szereplése, és ezzel a harmadik helyre szorult. Az FDP, a vállalkozók pártja nem érte el a bejutási küszöböt, és a Zöldek is veszítettek több mint háromszázaléknyi szavazatot.
Újabb nagykoalíció?
Friedrich Merz, a CDU vezetője és kancellárjelöltje kijelentette, hogy legkésőbb húsvétig szeretne kormányt alakítani. Azonban kizárta az együttműködést az AfD-vel, így a legvalószínűbb koalíciós partner az SPD lehet. Olaf Scholz leköszönő kancellár elismerte pártja vereségét, és kijelentette, hogy nem kíván részt venni egy CDU által vezetett kormányban. Ez megnehezítheti a koalíciós tárgyalásokat, de nem zárja ki az összefogást.
Az SPD dilemmája a nagykoalícióval kapcsolatban abban rejlik, hogy a párt jellemzően rajtavesztett a korábbi együttműködéseken, mivel sok szavazójuk úgy érezte, hogy az SPD egyre-másra feladja a baloldaliságát a hatalom egy csekély szeletéért. Figyelemre méltó, hogy a munkásosztály is elfordult a szocdemektől, és relatív többségük az AfD-t erősíti, és értelemszerűen az SPD vérén hízik a Linke és a BSW is.
Szóval stratégiailag előnyösebb lenne ellenzékben maradni és újraépíteni a szociáldemokraták politikai hitelességét, mintsem egy olyan kormányban részt venni, ahol kompromisszumokat kell kötniük, és esetleg ismét árnyékban maradnak, mint a Merkel-korszakban. A párt pragmatikusabb szárnya ellenben a „semminél minden jobb” elve mentén kész lenne kemény alkudozások után koalícióra lépni Merzékkel, és a belső vitában azt hangoztatják, hogy a választók felelősségteljes magatartást várnak el tőlük, és egy kétpárti koalíciót akarnak.
Több kenyér, kevesebb cirkusz
Az elmúlt években Németország gazdasági teljesítménye jelentősen visszaesett. A versenyképesség helyreállítása és a növekedés ösztönzése Merz kampányának központi eleme volt. Az Agenda 2030 néven ismert – és nem egy helyen az AfD évek óta hangoztatott elképzeléseit idéző – programjának sarokköve az adóreform. A tervek szerint a vállalati adókulcsot a jelenlegi 30 százalékról 25 százalékra csökkentenék, ezzel ösztönözve a beruházásokat és javítva a vállalkozások versenyképességét. Emellett a bürokrácia csökkentését és az adminisztratív terhek enyhítését is célul tűzte ki.
Ezzel együtt a merkeli örökség nagyon is észszerű megtagadásaként a CDU/CSU kancellárjelöltje nem zárkózott el a német alkotmányban rögzített Schuldenbremse (adósságfék) felülvizsgálatától. Ez korlátozza az állami költségvetési hiány mértékét, amely sokak szerint szerint gátolja a hosszú távú gazdasági stabilitás és növekedés biztosításához szükséges beruházásokat, különösen olyan területeken, mint az infrastruktúra fejlesztése, a digitalizáció és a zöldátmenet támogatása.
Merz programja a munkaerőpiaci szabályokon is lazítana – elsősorban a szociális oldalon, amely kardinális kérdéssé válhat az SPD-vel folytatott tárgyalások során. Az ők céljuk a munkavállalás ösztönzése és a munkaerőpiaci részvétel növelése, mondván, az hozzájárulhat a gazdasági teljesítmény javulásához, ezért megvágná a menekültek és a munkanélküliek támogatásait.
Ami az energiapolitikát illeti, természetesen Merz tervei között szerepel az energiaárak csökkentése. Mérsékelni akarja a vállalkozások költségeit, és Németországot ismét vonzó célponttá szeretné tenni a befektetők számára, ezzel megerősítve pozícióját a globális piacokon. A hogyan viszont illúziórikus, hiszen nem merte bevállalni sem az atomerőművek visszakapcsolását, sem a német–orosz kapcsolatok újjáépítését. Sőt!
Europäische Unio über alles
Merz hagyományosan transzatlanti elkötelezettségű politikus, azonban az Egyesült Államok és Oroszország közeledése miatt szükségesnek tartja Európa védelmi képességeinek megerősítését és a NATO szerepének újragondolását. Szerinte Európának saját nukleáris védelmi ernyőt kellene kialakítania, akár Nagy-Britanniával vagy Franciaországgal együttműködve, hogy függetlenedjen az amerikai védelmi garanciáktól.
Mindemellett elkötelezett támogatója Ukrajnának. Többször is bírálta Olaf Scholz kancellárt, amiért az nem volt hajlandó teljesíteni Kijev minden kérését, és kategorikusan elzárkózott a Taurus rakéták szállításától. Kijevi látogatása során kijelentette, hogy Németország politikája olyan, mintha egyik kezét hátrakötve harcoltatná Ukrajnát, és sürgette Scholzékat, hogy engedélyezzék az oroszországi célpontok elleni csapásokat.
Így Merz kancellársága alatt várhatóan szigorúbb politikát folytat majd Oroszországgal szemben. Egyébként ő is azok közé tartozik, akik a kezdetektől hangsúlyozták, hogy Németországnak csökkentenie kell az energiafüggőségét, és alternatív energiaforrásokat kell keresnie. Aztán – rutinos politikusként – a kormányt hibáztatta az energiaválságért… Most megkapta az esélyt arra, hogy megmutassa, mit tud kihozni az LNG-ből és a megújuló energiákból.
Érdemes hozzátenni, hogy Pekinggel szemben is keményebben akar fellépni. Ismert, hogy hangosan kritizálta a kínai COSCO-vállalat részesedésszerzését a hamburgi kikötőben, és hangsúlyozta, hogy Németországnak csökkentenie kell gazdasági függőségét Kínától. Merz szerint Európának közös stratégiát kell kidolgoznia Kínával szemben, különösen Franciaországgal együttműködve, hogy megvédje gazdasági és biztonsági érdekeit.
