A liberálisnak nevezett sajtó tele van azzal, hogy Trump Orbán módszereit alkalmazza, vagyis Orbán kottájából játszik. A valamikori baloldali (ma liberális) lap, a The Guardian, Trumpot kritizálva, már a cikk címében is azt írja: „Meghalt az amerikai demokrácia, hogyan utánozza Trump a magyar Orbánt?” Ezt követően szinte minden második bekezdésben van valamilyen Orbán-hivatkozás, például:
„Az Orbán Viktor Magyarországát jellemző »választási autokráciát« Donald Trump és a »Make America Great Again« (MAGA)-mozgalom régóta tiszteli. Most a csodálat átváltott utánzásra.”
„Azt az utat másolják, amelyet más leendő diktátorok, például Orbán Viktor követnek.”
„Orbán Viktor az országát »az illiberalizmus Petri-csészéjének« nevezte. Pártja arra használta fel kétharmados többségét, hogy átírja az alkotmányt, elfoglalja az intézményeket, és megváltoztassa a választási törvényt. Átalakította az igazságszolgáltatást és az állami egyetemeket, hogy biztosítsa a hosszú távú párthűséget.”
„Becslések szerint a médiaorgánumok 85 százaléka a magyar kormány ellenőrzése alatt áll, amely lehetővé teszi Orbán számára, hogy alakítsa a közvéleményt, és marginalizálja az ellenvéleményt. Orbán mesterien alkalmazza a »családi értékek« és a bevándorlásellenes retorikát is, hogy mozgósítsa bázisát.”
A The Guardian azonban nem egyedüli ezzel a véleményével. Ha a fősodratú média legfontosabb lapjait nézzük, csak ebben az évben tehát alig néhány hét alatt szinte valamennyiben találunk három–nyolc cikket, amely valamilyen formában, természetesen elmarasztaló módon, Orbán Viktor amerikai politikára gyakorolt hatásával foglalkozik.
Az kétségtelenül igaz, hogy Trump páratlan gyorsasággal hajtja végre a beígért változtatásait, különösen a mélyállam lebontását, a „mocsár” kiszárítását, amely valóban szokatlan és az orosz geopolitikus, Alexander Dugin ezt forradalomnak is nevezi. Ám figyelembe kell vennünk, hogy viszonylag rövid idő áll rendelkezésére, mindössze két év, amíg intézkedéseit garantáltan át tudja vinni az amerikai törvényhozáson, ezt követően a kongresszusi választások esetleg a demokraták megerősödését hozzák, amely Trump mozgásterét korlátozná.
Ez a trumpi forradalom azért is tűnhet furcsának, mert maga a mélyállam nem forradalom útján, hanem fokozatosan, a pénzhatalom és a média koncentrációjával, továbbá a szélsőbaloldali eszmék „hosszú menetelése” révén a kormányzatokba való beszivárgásán keresztül jött létre. Ezek az apró mennyiségi változások három évtized alatt, ahogy ezt marxizmusból tanultuk (bár a gondolat Hegeltől ered), minőségi változásokat eredményeztek. A valamikori szociáldemokrata és kereszténydemokrata pártokból kultúrmarxista és globalista pártok alakultak ki, ezek értékrendje számos ponton, például a bevándorlás kérdésében, a nemzetállamok lebontási szándékában egyezik, és együtt alkotják azt, amelyet ma háttérhatalomnak nevezünk. Ezek működésére jó példa az Európai Parlament szocialista és néppárti frakciójának összehangolt tevékenysége.
Amit én Orbán kottájából a legfontosabbnak tartok, az a patrióta oldal saját médiavilágának megteremtése. Amikor 2002-ben a Fidesz megbukott, Széles Gábor segítségével létrehozták az Echo TV-t, amely alternatívát jelentett az akkor teljes egészében liberális kézben lévő hazai médiával szemben. Gyakorlatilag ma is ezt kell tenni mind amerikai, mind európai szinten.
Trump ugyan törekszik arra, hogy korlátozza a mainstream médiát, és egy influenszereket és podcastereket magában foglaló, jobboldali médiavilágot hozzon létre, és kétségtelenül nagy segítséget jelent ebben a Musk-féle X, ráadásul a Zuckerberg-féle Facebook is „igazodik”, ez azonban feltehetően kevés lesz ahhoz, hogy az utóbbi évtizedek balliberális ideológiáját semlegesítse. A patrióta értékrendet – nem teljesen alaptalanul – halálos veszedelemnek tekintő, liberális média megmarad, és fokozott erővel igyekszik lejáratni azokat az erőket, amelyeknek fontos a nemzetállam fennmaradása, és ragaszkodnak Európa hagyományos kultúrájához.
Én rendkívül fontosnak tartanám mind Amerikában, mind Európában egy olyan médiahálózat kialakítását, amely visszatérne a hagyományos értékrendhez és általában a realitásokhoz, a tényekhez. Egy ilyen hálózat jelentősége talán még nagyobb Európában, mint Amerikában, hiszen itt még nem történt meg a szükséges fordulat, és például Brüsszel nem csak nemzetállam-ellenes, de irreális, az összeurópai érdekekkel is szembemenő értékrendjét és politikáját számos – a közös kasszából finanszírozott – média terjeszti. Ilyen például az Euronews hírportál, az EuroparlTV, vagyis az Európai Parlament hivatalos videócsatornája és olyan támogatott hírportálok, mint az Euractiv és az EU Observer. Természetesen ezenkívül ott vannak a „független” európai tévé- és hírportálhálózatok is, amelyek ugyanazt a liberális értékrendet képviselik.
A nagy médiavállalatok jelentős részben hirdetésekből élnek, és a hirdetők jelentős részben a nagyvállalatok, tehát itt megvan az az összefonódás az üzleti szektor és a médiabirodalmak között, amely a patrióta pártok kormányra kerülésével nem fog megváltozni. Ez azt jelenti, hogy ha a mai fősodratú, liberális médiával versenyre akarunk kelni, akkor hosszú távra kell berendezkedni, vagyis egy alternatív médiahálózat finanszírozását úgy kell kialakítani, hogy az esetleges kormányváltozásokat túléljen.
A patrióta pártok összefogásának lehetőségét – egy „patrióta internacionálét” – sokan azért tartják lehetetlennek, mert a nemzeti érdekek ellentmondanak egymásnak. Lehet, hogy ez a múltban így volt, a jelenlegi világhelyzetben azonban sokkal nagyobb a nyomás, hogy Európa nagyhatalomnak már nem mondható országai azt keressék, ami közös bennük, nem pedig azt, ami esetleg elválasztja őket, hiszen egyenként még a legnagyobbak sem számítanak a globális térben. Ha az európai országok nem arra törekszenek, hogy beleszóljanak a világ újrafelosztásába, hanem csak arra, hogy a globális változások mellett az európai érdekeket védjék, akkor nem fognak olyan érdekellentétek felmerülni, mint például most az ukrajnai háború kérdésében.
Egy európai patrióta médiahálózatnak, amelyet stílszerűen a valamikori Szabad Európa Rádió, mintájára Patrióta Európa TV-nek, rádiónak, hírportálnak lehetne elnevezni, olyan értékrendet kell közvetítenie, amely a közös európai értékekre és érdekekre helyezi a hangsúlyt, és nem kritizálja azokat a sajátosságokat, amelyek az egyes országokban azok földrajzi helyzete, történelmi múltja vagy más okok miatt eltérhetnek.
Volt már ilyen rendszer, úgy hívták, hogy Európai Szén- és Acélközösség és utódja, az Európai Gazdasági Közösség. Tulajdonképpen nem kellene mást tenni, mint az eredeti, 1957-es római szerződéshez visszatérni, természetesen figyelembe véve az Európában és a világban azóta végbement változásokat.
Az elmondottakkal azt szeretném hangsúlyozni, hogy bőven vannak olyan értékek és érdekek, amelyek összetartó erőt képviselnek az európai országok között. Egy Orbán kottáját követő politikának most egy olyan médiahálózatot kellene kialakítania, amely ezt a nemzetállami összefogást erősíti.
A szerző közgazdász, a Nemzeti Fórum tanácsadója
