A Donald Trump elleni gyilkossági kísérlet volt az utolsó szög Joe Biden politikai koporsójába. Már a republikánus elnökjelölt elleni merényletkísérlet előtt sem állt jól a demokrata politikus szénája, mert a közvélemény-kutatások rendre azt hozták ki, hogy Trump biztosan vezet riválisával szemben.
Aztán jött az a bizonyos tévévita, amelynek végén Trump szálfa egyenesen lépkedve hagyta el a pódiumot, míg Bident felesége kísérte le az emelvényről.
Maga a vita is az erő különbséget bizonyította. A még regnáló elnök szavait és mondandóját csak nehezen lehetett követni, míg kihívója, a tőle megszokott, időnként nyers modorában, egy percig sem hagyott kétséget afelől, hogy megválasztása esetén mik a szándékai. Mindennek ellenére, a Bidenhez köthető belső kör vágyvezérelt „jövőbelátói” azt bizonygatták: az elnökségért folyó küzdelem kimenetelét a Trump elleni merénylet nem befolyásolja. A demokrata szavazók értékrendje változatlan.
Mindenki tudta, hogy ez nem így van. A bizonytalanok táborában minden bizonnyal részvételt váltott ki a majdnem a másvilágra küldött volt republikánus elnök, akinek az élete a szó szoros értelmében csak egy hajszálon múlott. nehéz lett volna a Fehér Ház lakójának azt a gyűlöletkampányt tovább folytatni, amelyben olyan kitételek hangzottak el, minthogy Trump elnökké választása esetén már az első nap diktatúrát vezetne be, csak úgy mint, ahogy ezt tette Németországban Hitler. Más nem is volt a liberálisok tarsolyában, mert Trump egy jól menő gazdaságot, egy „száguldó” tőzsdét és a mexikói közös határon visszatartott illegális migránsok hadát hagyta hátra. Biden alatt a gazdaság erősen gyengélkedik, az idegen tömegével lépik át az amerikai államhatárt és özönlik el a nagyvárosokat, és akkor még nem is beszéltünk az ukrajnai háborúról, aminek a végét még nem is látni és amelyet az amerikai közvélemény jelentős része már múlt időben szeretne tudni.
Hiába próbálta a Biden mögött felsorakozott liberális sajtó bizonygatni, hogy az elnök egészségi állapotával semmi baj, döntési képességeinek teljes birtokában van, csak éppen beszédeiben Putyint összekeveri Zelenszkijjel, Trumpot meg saját alelnökével, Kamala Harrissal.
A Demokrata Párt köreiben egy ideig még kitartottak Biden mellett, de már az ominózus tévévita után látszott, hogy a helyzet tarthatatlan. Amikor nem régiben a The New York Times jelentős terjedelmű cikkben próbálta „rábeszélni” Bident, hogy hagyjon fel az elnökségért folyó küzdelemmel, szinte biztosra volt vehető, hogy már csak idő kérdése Biden kiszállása a küzdelemből. The New York Times „háttérhatalmát” ismerve ez az írás nem egy túlbuzgó tollforgató szellemi terméke volt. A kelet-európai pártállami módszerekkel dolgozó tekintélyesnek mondott napilap írása olyan volt, mint az Ottomán Birodalomban, ha valakinek megküldték a selyemzsinórt.
Ezt mindenki tudta, csak éppen Biden nem akarta tudni. Folyamatosan azt bizonygatta, hogy a demokraták körében ő az egyetlen olyan politikus, aki képes legyőzni Trumpot. És a Demokrata Pártban ekkor tört ki a pánik. Ha Biden foggal körömmel ragaszkodik az elnöki székhez és nem száll ki a versenyből, akkor a liberális Amerikának azzal kellene számolnia, különösen a Trump elleni merénylet után, hogy az elnökválasztáson földbe döngölik.
Már csak azért is, mert Biden rossz mentális állapota nem csak az elnöki poszt elvesztését kockáztatta volna, hanem azt is, hogy a Demokrata Párt egésze súlyos helyzetbe kerül. A liberálisok ugyanis a félidős választáson vissza akarják szerezni a Kongresszus(törvényhozás) alsóházában, a képviselőházban a többségüket. Ezen kívül a törvényhozás felsőházában, a szenátusban pedig eddigi többségüket meg kívánják tartani. Ha a republikánusokkal szemben a demokraták az elnökséget és a felsőházi többségüket is elvesztik, a republikánusok pedig a képviselőházban megőrzik előnyüket, akkor az egész „rendszer” a konzervatívok kezébe kerül. Ez a pártot komoly politikai gödörbe lökné.
Ezt, a demokraták által egyáltalán nem várt eseménysort akarták a párt „nagy kutyái” mindenképpen elkerülni. Ezért komoly nyomás alá helyezték párttársukat, hogy hagyjon fel az elnökségért folyó küzdelemmel. Chuck Schumer demokrata szenátor, az amerikai szenátus többségi frakciójának vezetője, majd Nancy Pelosi befolyásos demokrata politikus, az amerikai képviselőház korábbi elnöke is mindent elkövetett, hogy meggyőzze Joe Bident: lépjen vissza és hagyja, hogy más jelölt igyekezzen legyőzni az egyre növekvő népszerűségű Donald Trumpot a november 5-i elnökválasztáson.
A tapasztalt demokrata párti politikusok tudták, Biden nem győzhet Trump ellenében.
Most két dologról folyik a vita. Az első, Biden kitöltse-e jelenlegi elnöki ciklusát, ugyanis mindkét oldalról sokan azt javasolják, hogy mondjon le, amit a regnáló elnök mindeddig visszautasított. Az új elnök beiktatása jövő év január 20-án lesz, addig pedig nagyon sok fontos dologról kell dönteni. Itt van például az ukrajnai háború és annak minden nem kívánt következménye. Tehát Washington, bárki is legyen az elnök, döntési kényszerbe lesz.
A másik, hogy kit jelöljenek a demokraták Biden helyett elnöknek, akinek esélye lehet Trump legyőzésére. A legesélyesebb aspiráns Kamala Harris, a mostani alelnök, annál is inkább, mert Biden is ezt javasolta. A vad liberális ideológia alapján a demokraták, saját szempontrendszerük alapján, jobb jelöltet nem is állíthatnának.
Kamala Harris lenne az Egyesült Államok első női elnöke, ráadásul színes bőrű.
Mindez azonban nem garancia arra, hogy jelölése esetén le is tudja Trumpot győzni. Harrist a demokraták körében sem túl népszerű. nem tartják profi politikusnak, aki csak azért került a pikszisbe, mert kellett valaki, aki Obama után tovább viszi a „sokszínű Amerika” ideológiáját. Eddig hibát hibára halmozott. Rosszul kezelte a migránsválságot, Környezetvédelmi szempontok miatt kijelentette, hogy vissza kéne „nyesni” a lakosságot, támogatta Izrael elpusztítását, védelmébe vette a terrorizmust és komoly kérdések megvitatása közben gyakran hisztérikus vihogásba kezdett.
Ha valóban Harris lesz a demokraták elnökjelöltje és a balsors úgy hozza, hogy meg is nyeri az elnökválasztást, akkor Magyarország számára rosszabb már aligha jöhet. Ez olyan lenne, mintha Soros György maga is beköltözne a Fehér Házba. A Soros família már rég leuralta az egész Demokrata Pártot. Röviddel azt követően, hogy Joe Biden vasárnap lemondott az elnökjelöltségről Soros György fia, Alex Soros azonnal jelezte a közösségi oldalán, hogy ők döntenek a demokraták elnökjelöltjéről. Ezt írta. „Itt az ideje, hogy mindannyian összegyűljünk Kamala Harris mögött és legyőzzük Donald Trumpot.” Nincs min csodálkozni, hiszen a Soros-birodalom anyagilag támogatta az egykoron ügyészként dolgozó Harris alelnöki kampányát.
Sorosék most Harrisnak benyújtják a számlát.
