Az amerikai liberálisok és a brüsszeli vezetők számára mára már nyilvánvalóvá vált, hogy eljött a régi rend vége. Mindkét kontinensen a hivatásos rettegők elkezdtek aggódni. Velük ellentétben Donald Trump karácsonyi ajándék lett Amerika és Európa nemzetben gondolkodó középosztálybeli polgárai, a patrióták számára. Megtörtént a nagy visszatérés, Trump duplázhat, megkezdődött második elnöksége. Mert ő nemcsak mondta, ő tényleg megcsinálta! Fölényesen nyerte meg a novemberi elnökválasztást, és ma már egyre többek támogatását tudhatja magáénak. Annak ellenére lett ez így, hogy Biden és vazallusai, valamint első számú mentoruk, George Soros az általa trenírozott demokráciagyilkos civil szervezetekkel alattomos trükkök sorozatával megpróbálták elérni, hogy ne Trumpra szavazzanak. Az amerikai történelemben még soha nem fordult elő olyan politikai hajtóvadászat, amilyennel Donald Trumpnak kellett szembenéznie. Eltitkolt iratok, lefizetett örömlány, orosz kapcsolat, a kongresszust támadó tömeg felbujtása, képtelenebbnél képtelenebb vádak kerültek elő. Ráadásul amerikai elnök ellen még soha nem indítottak eljárást. Ebben a hajtóvadászatban pedig csak úgy hemzsegtek a korrupt bírák és kormányzók.
Miután már előre látszott, hogy az urnáknál nem tudják legyőzni őt, ördögi módon az életétől akarták megfosztani, mert ők nemcsak a demokráciát akarják meggyilkolni, hanem azokat is, akik azt védelmezik. Ne legyenek illúzióink, a Trumpot megölni akaró fickó (fickók) csak annyira volt magányos merénylő, mint aki J. F. Kennedyt megölte, majd a későbbi követői a többieket, például Robert Kennedyt vagy Ronald Reagant, akit szerencsére nem sikerült meggyilkolni. Valójában Trump visszatérését az a mélyállamnak nevezett háttérhatalom akarta megakadályozni, amely állam az állam fölött, hatalom a legitim hatalom nyakán. A politikai és gazdasági élősködőknek ez a gyülekezete Amerikát gazdaállatnak használja, és egyre gátlástalanabbul és arcátlanabbul akar eltaposni mindenkit, aki az útjában áll, úgy ahogyan napjainkban Trump elnököt is. Mert ezek ilyenek, mert a baloldal gondolkodásmódjába van oltva az erőszak a máskéntgondolkodókkal szemben. Nem válogatnak a módszerekben, és nagymesterei a hazugságnak. A baloldali tempó minden esetben tetten érhető, legyen szó a Kennedykről, Ronald Reaganről, Szent II. János Pál pápáról vagy éppen Robert Ficóról, vagy Trumpról.
Az unióban máris érezteti hatását Donald Trump visszatérése. Ugyanis elkezdődött az európai liberális diktátorok rettegése, mert egyelőre nem tudnak mit kezdeni Trump győzelmével. Egyeseknek sokkoló hatású volt, hogy végül mégiscsak megtörtént Trump beiktatása. Néhány liberális vezető egyenesen kockázatnak tekinti Trump második elnökségét. Lázasan készülnek ezekre az állítólagos kockázatokra, és közös gondolkodást sürgetnek. Különböző forgatókönyvekről beszélnek és számukra kedvezőtlen társadalmi fejleményekre számítanak. Ezek közé a rettegők közé tartozik a svéd kormányfő, Ulf Kristersson is. A németek és a franciák is kiadós aggódásba kezdtek. A Politico arról is beszámolt, hogy Boris Pistorus német és Sébastien Lecornu francia védelmi miniszter múlt szerda este egy rögtönzött csúcstalálkozó keretében találkozott Párizsban Trump-ügyben. Brüsszelben az unió pénzügyminiszterei már előtte hétfőn egy munkavacsorán görcsöltek azon, hogy mi legyen az unió viszonya Trump elnökségéhez. A brüsszeli adminisztrációnak van oka a gyorsaságra, hiszen Trump azt mondta, hogy csak az első napon kétszáz darab elnöki rendeletet tervez aláírni, és ez a tempó folytatódni fog az elnöksége első hetében. Azt is hangsúlyozta, hogy a Biden-kormányzat minden olyan elnöki rendeletét visszavonja, amely szerinte nem megfelelő, hátrányos Amerika számára.
Az amerikai baloldal és a brüsszeli vezetők egyaránt tragédiáról beszélnek. Valószínűleg mára már nyilvánvalóvá vált számukra, hogy eljött a régi rend vége, és a hatalmuknak bealkonyult. Olyan földrengésszerű változás történt az amerikai elnökválasztás eredményének köszönhetően, amelyhez hasonló kisebb viszonylatban 2010-ben hazánkban volt tapasztalható. A második elnökségéhez vezető úton Trump olyan fölényes győzelemmel futott be a célba, amely sokkolta a tengerentúli és az uniós liberális elitet. Azt sem tudják ésszel felfogni, nem tudják agyilag feldolgozni, hogy a polgárok egy másik Amerikát, illetve egy másik uniót merészelnek építeni, mint amit eddig ők tákoltak össze. A nagy kérdés azonban az, hogy ami New Yorkból vagy Brüsszelből tragédiának látszik, az hogyan fest az érintetteknek, magának a népnek, de legalábbis a többségnek a szemszögéből. Ugyanis az amerikai eredmények egyszerre tükrözik az elemi erejű elitváltó hangulatot és a Biden-adminisztrációval, köztük Kamala Harris volt alelnök személyével szembeni mélységes kiábrándultságot. Ugyanez az elitváltó hangulat és csalódottság tapasztalható az unió nyugati felében is, hiszen a közelmúltban lezajlott olasz, osztrák, francia, holland és német választások eredményei erről szóltak.
Nyugaton a korábbi évtizedekben kialakult egy status quo, amely nagyjából a nyolcvanas évek végétől jött létre, és ennek ideológiai alapvetését a balliberálisok közül szinte mindenki kőbe vésett parancsolatnak gondolta. Olyan téves feltevéseken alapult, mint hogy a demokrácia csakis liberális lehet, Oroszország pedig az örök ellenség, a nemzetközi szervezeteknek mindig igazuk van a nemzetekkel szemben, a szabadpiac fölötte áll a mindenkori államnak, a politikusokat az ideológiának kell vezérelnie a népakarat helyett, mert az emberek úgysem értik meg az ő magasztos, népboldogító gondolataikat. Azonban a liberális szellemi elefántcsonttoronynak a sarokkövei kifordultak a helyükből, a rendíthetetlennek tűnő oszlopok megroggyantak, alig tartják már az építményt. Akiket maga alá temet majd, mint az Ursula von der Leyen-féléket vagy a Weber- és Tusk-féléket, azok számára Trump veszélyes figura. Most Trump Amerikában és a patrióta pártok az unióban megszólították az elkeseredetteket, a kilátástalan helyzetben lévőket, azokat, akikben óriási feszültség és félelem gyűlt fel az elmúlt évek során. Azokat, akik attól rettegnek a kisvárosokban és vidéken, hogy amit látnak a tévében a nagyvárosi elit által uralt metropoliszokban: a zavargások, a terror, a drogbandák, a keresztényellenes diszkrimináció, az ellenőrizetlen illegális bevándorlók által keltett erőszak és káosz, az mind az ő jövőjük.
Trump győzelme forradalmi jelentőségű, és túlmutat Amerika határain, a liberális diktatúra korszakának végét vetíti előre nemcsak hazájában, hanem az unióban is. Nagyot tévedtek azok, akik az európai és tengerentúli, valamint a hazai liberális média szándékos hazugságai és súlyos tévedései alapján ítélték meg Trumpot, akik már nem számítottak második elnökségére. A róla kialakított hamis képnek a cáfolatára elég, ha csak Richard Nixon és Gerald Ford elnökök korábbi külügyminiszterének, Henry Kissingernek az amerikai CBS csatorna vasárnaponként sugárzott Face the Nation című műsorában Donald Trumpról elhangzott véleményére és értékelésére figyelünk (első elnöksége idején). Kissinger kijelentette, hogy a megválasztott elnökben megvan a lehetőség arra, hogy tekintélyes vezető legyen. Arról is beszélt, hogy Trump egy olyan jelenség, amilyennel eddig még nem találkoztak a nemzetközi politika szereplői, ezért sokkoló számukra a megválasztása. A tekintélyes diplomata kifejtette: Trump egy olyan elnök, aki azokat a lényeges kérdéseket veti fel, amelyeket a korábbi vezetők nem mertek.
A szociológusok szerint az emberiség történetének értékszempontból döntő fordulópontjai azok a meglehetősen ritka események, amikor a dolgok rendjében összeomlásszerű, globális változás következik be, és ez vallási-szellemi megújuláshoz vezet. Ilyen eseménynek tekinthető például a római köztársaság bukása és a kereszténység megjelenése, majd a Római Birodalom összeomlása és az iszlám megjelenése. A jelek pedig arra mutatnak, hogy jelen korunk is az emberiség történetének értékszempontjából döntő fordulópontként azonosítható, amikor is a globalista liberális diktatúra hanyatlása, továbbá elitválság és demokráciaválság zajlik, és szükségszerűen szellemi megújulásra vár a világ.
A szerző jogász
