Április 2-án Trump elnök – az előzetes közléseknek megfelelően – nagymértékű importvámemeléseket jelentett be a Fehér Ház rózsakertjében. A kínai behozatal vámja 34, az indiai 27, a Japánból származó 24, az Európai Unióé 20 százalékkal lesz magasabb. Kanada és Mexikó kivételével minden ország érintett, a minimális vámtarifa 10 százalék. A kínai import vámja így összességében 65 százalék lesz. (Az emelések nem érintik az egyes speciális iparágak meglévő tarifáit – így az autókét vagy a félvezetőkét.)
Trump és emberei az intézkedéseket azzal magyarázzák, hogy Amerika külkereskedelmi áruforgalmi egyenlege hatalmas deficitet mutat: tavaly 1200 milliárd dollárt tett ki. A kínai behozatali többlet ennek egynegyede, a sorrendben következő két ország pedig Mexikó és Vietnam. Amerika óriási kínai exportnyomás alatt él, hiszen a Mexikóból és Vietnamból származó importtöbbletek mögött is Kína áll ezen országokba települt vállalataival. Az EU tagjaival szemben 236 milliárd dollár volt a tavalyi áruforgalmi deficit. Trump tehát erre tekintettel korlátozni szeretné az importot, elsősorban azt, ami Kínából származik.
Ilyenkor minden más ország esetében az importvámok emelése logikus lépés lenne, hiszen a kereskedelmimérleg-hiányt – ami dollárban jelentkezik – ki kell egyenlíteni, s ahhoz dollárhitelt kell felvenni, ami költségekkel jár. De Amerika esetében más a helyzet, éppen mert dollár a valutája, ami nemzetközi fizetőeszköz: ő a saját pénzében eladósodhat. (Persze ez is költséggel jár, mert a dollárösszegek birtokosai – amennyiben nem használják fel más relációkban jelentkező hiányaik kiegyenlítésére – a pénzt befektetik, amerikai állampapírokat vesznek érte, amiért az amerikai központi bank kamatot fizet.) Valójában tehát az importtöbblet Amerikának kedvező, hiszen saját lehetőségein túl költekezhet; éppen ezért a vámemelések ezzel való magyarázata közgazdasági szempontból érhetetlen, megalapozatlan.
Az importvámok emelése mögötti másik ok az lehet, hogy hazahozza a korábban a fejlődő országokba kitelepült feldolgozóipari kapacitásokat. De Amerikában a foglalkoztatás majdnem teljes körű, ha a megdrágult import miatt egyes termékek nem jönnének be az országba, s azokat otthon kellene gyártani, nem lenne elég munkaerő e termelési kapacitások működtetéséhez. Ráadásul a hazai munkaerő jóval drágább, mint a távol-keleti, így a hazai gyártás áremelkedést okozna. Tehát közgazdaságilag ez sem megalapozott.
Viszont az az indok, hogy a magasabb importvámokkal az állami költségvetés bevételeit akarják növelni, már elfogadható. Az amerikai államháztartás hiánya jelenleg 1900 milliárd dollár. A felemelt vámok következtében 600 milliárd dollár állami többletbevételre számítanak. Kérdés, hogy ez megalapozott-e, hiszen a magas vámok miatt az import vissza fog esni. De van olyan szándék is, hogy a megnövekedett vámbevételek ellenében a személyi jövedelemadót csökkentsék. Ebben a vonatkozásban tehát a vámemelések indokoltak.
Mivel az elmúlt évtizedekben a nemzetközi kereskedelemben a fejlődő országok számára – fejlődésük előmozdítása érdekében – a fejlettek többnyire vámkedvezményeket adtak (azaz alacsonyabb vámot róttak ki termékeikre), egy aszimmetrikus helyzet állt elő. Mára azonban már a fejlődők a feldolgozóiparban felzárkóztak. Ebből a szempontból is indokoltnak látszik tehát a Trump-adminisztráció törekvése, hogy viszonossági alapokra helyezze a vámpolitikát.
A viszonosság egyébként Trump politikájának talpköve. Amerika megelégelte, hogy védernyőt tartson a nyugati országok fölé, segítse az elmaradottakat, a MAGA érdekeit akarja követni (Make America Gret Again). A tervezett intézkedések azonban nem illenek a WTO (Világkereskedelmi Szervezet) rendjébe, ott meghatározott eljárásokat lehet folytatni dömpingellenes vagy szubvencióellenes vámok formájában. De milyen hatásokkal fog mindez járni a nemzetközi kereskedelemre? Az online Economist április 5-i számának elemzője a modern idők legnagyobb és legkártékonyabb gazdaságpolitikai hibájának nevezi az intézkedéseket.
Gabriel Felbermayr, a bécsi Gazdaságkutató Intézet igazgatója szerint a világkereskedelem megroppan, a gazdasági növekedés lelassul, az árak emelkednek, a valutapiacokon bizonytalanság fog uralkodni. A bejelentett 20 százalékos vám súlyos hatással lesz egész Európára. A német ipari termelés emiatt 0,5 százalékkal visszaeshet, ami recesszióhoz vezethet. A német ipartól való erős függésünk miatt ez nekünk is gondot fog okozni. De a legnagyobb vesztes az Amerika lesz. A termelés akár két százalékkal is csökkenhet. Ez lenullázza majd az idén várt gazdasági növekedést. Aki a világkereskedelmet leszűkíti, az feladja az abból származó előnyöket.
Felbermayr azt javasolja, hogy az Európai Unió ne a vámok hasonló általános emelésével reagáljon, hanem olyan intézkedésekkel, amelyek Amerikának kifejezetten fájnak. Ilyen lehet például a holland chipgyártó ASML cég amerikai exportjára kivetett büntetővám; a holland cég szinte egyedülálló teljesítményre képes e termékek piacán. Vagy – mivel a digitális eszközök terén az amerikaiak nagy exporttöbblettel rendelkeznek Európával szemben –, e termékcsoportra lehet magasabb vámokat kivetni. Továbbá: a nagy digitális platformok (Google, Facebook, Microsoft stb.) működése gyakran nem felel meg az EU versenypiaci követelményeinek. Itt is érdemes szigorításokat bevezetni.
Eleinte azt hittem, hogy a Trump tervezett vámpolitikai intézkedései elleni dühödt támadások nem megalapozottak, valójában a globális balliberális elit áskálódásai. (Hiszen például a már az első elnöksége alatt elkezdett, a kínai importra kivetett vámemeléseket Biden tovább folytatta.) De világgazdasági témákra szakosodott közgazdászként értékelve a helyzetet és figyelembe véve a legmérvadóbb véleményeket, én is úgy gondolom, hogy súlyos közgazdasági amatörizmusról van szó.
A szerző közgazdász, társadalomkutató
