November 24-dikén tartják a román elnökválasztás első fordulóját – a másodikat december 8-án –, amelyre óriási a készülődés. Összese majdnem ezer szavazóhelyiséget jelöltek ki, előtte soha ilyen nem volt. Miután Trump erősen patrióta politikára készül, a román szélsőjobb erők, amelyek a Románok Egyesüléséért Szövetség (AUR) elnökét, George Simion indítja a legmagasabb közjogi címért folyó versenyben, arra számít: Trum győzelme lökést adhat nekik.
A számításban legalább két hiba is csúszott. A patriotizmus nem keverhető össze a szélsőjobb nézetekkel és a sovinizmussal. Tehát Trump bizonyára nem támogatna egy ilyen nézetet való román elnököt.
Másodszor, Trump minden bizonnyal Románia helyzetét az ukrajnai háborún keresztül fogja megközelíteni. Ez viszont nem sok jóval kecsegtet Bukarest számára. Konkrétan: a megválasztott amerikai elnöknek az a célja, hogy megszünteti, de valószínűbb, hogy inkább alaposan „visszavágja” az eddigi amerikai segélyeket, mondván: finanszírozzák az európaiak – britek, németek, franciák, lengyelek és valószínűleg ide fogják a románokat is sorolni – az ukránokat, ezzel tehermentesítve a tengerentúli költségvetést.
Miután Trump visszavonulót fúj Ukrajnából, elveszítheti érdeklődését a romániai katonai támaszpontok iránt. amelyek mostanáig komoly szerepet játszottak a kijevi erők támogatásában. Így kérdésesé válik a Fekete-tenger partján lévő Mihail Kogalniceanu-i NATO támaszpont felújítása és bővítése is, amelyet Európa legnagyobb ilyen létesítményének szántak, tízezer ember befogadást tervezték.
A románoknak egyébként félelmeik is vannak. Trump választási győzelme okán Magyarországtól tartanak leginkább. Iulia Fotának, biztonságpolitikai szakértőnek, a román elnök volt tanácsadójának, a magyar revizionizmus jutott rögtön az eszébe. A volt külügyi államtitkár, a Román Diplomáciai Intézet korábbi vezetője, a Román Hírszerző Szolgálat (SRI) akadémiájának oktatója, a Digi 24 tévé csatornának adott interjújában kifejtette:
Trump győzelme nyomán térségünkben Orbán Viktor nyeri a legtöbbet, aki közismerten jó viszonyt ápol a megválasztott amerikai elnökkel.
A román titkosszolgálat akadémiájának jelenlegi oktatója így folytatta: Még mindig nem tudjuk, melyek Orbán Viktor kívánságai. Az világos, hogy követelni fog valamit. El kell ismerni Orbán Viktor érdemeit. Bátor volt, ihletett volt, megérezte, hogy mi az irány, következetes, lojális volt.
Az interjúban az újságíró Putyin barátjának nevezte a magyar miniszterelnököt, és feltette a kérdést: Orbán Viktor teremthet kapcsolatot az Egyesült Államok és Oroszország között? Fota erre úgy válaszolt: ez azt jelentené, hogy „Közép-Európában sok-sok év után ismét egy revizionista program jelenik meg, és ez nagy baj lesz. Ha valami ilyesmi fog történni, pontosan azért történik, mert Oroszország is revizionista, és vannak más revizionista államok is Európának ezen a részén. És ha ezt a revizionista napirendet valóban elkezdik elfogadni, tolerálni, sőt talán még a Fehér Ház is támogatja, az egy nagyon nagy vízválasztó lesz – jelentette ki Fota.
A beszélgetésben Fota kifejtette: A régiónkban sok olyan állam van, amely elégedetlen a múltbeli megállapodásokkal. Néhány 70-80 éves, néhány újabb, 20 éves. Ha ezek az államok összefognak, elkezdenek pedálozni, és revizionista programmal mennek a Fehér Házba, figyelembe véve az átmenetet és az új kormányhoz való viszonyukat, a dolgok bonyolulttá válnak.
Úgy értem, ez a forgatókönyv mindig is lehetséges volt. De most valószínűbb, mint korábban.
Az Erdélyben megjelenő Krónika napilap által idézett mondatok között az orosz-román történelmi szembenállás húzódik meg. A cári időkben Oroszország már megorrolt a románokra, mert a XIX-dik század vége felé Moldova és Havasalföld egyesül és 1881-ben kikiáltották a Román Királyságot, ezzel elzárva az utat az oroszok előtt a Boszporusz és a Dardanellák irányába. Moldova az 1939-es Molotov–Ribbentrop-paktum következtében a Szovjetunióhoz került, és ott is maradt a kommunista birodalom széteséséig.
Korábban Sztálinnak sem tetszett a balkáni nacionalizmussal ötvözött román szocializmus, ezért, hogy a bukaresti vezetést megregulázza, 1952-ben kierőszakolta az Erdélyi Magyar Autonómia létrejöttét. Még a román alkotmányt is meg kellett változtatni, az idevágó passzusokat Moszkvában írták meg. A magyar autonómiát 1968-ban Ceaușescu megszüntette.
Ami az orosz elnököt illeti, talán érdemes Vlagyimir Putyin 2016-ban, a Bloombergnek adott interjújából idézni, aki Kalinyingrád kapcsán keményen fogalmazott: Ha valaki felül akarja vizsgálni a második világháború kimenetelét, akkor tárgyalhatunk. De akkor nem csak Kalinyingrádról kell tárgyalnunk, hanem Németország keleti részéről, az egykor Lengyelország részét képező Lvov városáról, és így tovább.
És ott van a listán Magyarország és Románia is – zárta szavait az orosz elnök.
Mindezen összefüggések alapján, érthető a román politikai gondolkodás mechanizmusa, vagyis félelme. A bukaresti diplomácia már évekkel ezelőtt látványosan „dobta” hagyományos nagyhatalmi szövetségesét, Franciaországot és egyértelműen Amerikára „tett”. De melyik Amerika szimpatizált Romániával?
Amikor Trump első elnöki ciklusát kezdte, népes román delegáció érkezett Washingtonba, amolyan bemutatkozó látogatásra. Az amerikai elnök egy asztal mögött ült, így fogadta a vendégeket. Merthogy fel sem állt a kézfogásnál.
Előzőleg Barack Obama idején jobb volt Bukarest amerikai megítélése, mert Románia felértékelődött. Washington ugyanis 2010-ben arról döntött, hogy egyik rakétavédelmi rendszerét Romániába – a másik ilyen bázist Lengyelországba – telepíti. Most azonban majdnem biztos, hogy Romániának le kell majd mondania Uncle Samjóindulatáról.
És akkor ott van Románia közelében egy nagyhatalom, amely ellenségként tekint az országra.
